HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Mi van a papírtrombitákkal?

2007.12.31. 13:42 :: Jenei

Azt olvastam az egyik pártvezértől, most mindegy is, melyiktől: az emberi létezés egy alacsonyabb fokára léptünk vissza. Lényegtelen, miért mondta ezt, a politikusi mondatok a semmiből egyenes úton vezetnek a semmibe, tehát tudtukon kívül és professzionális módon nihilisták. Azért akasztott meg mégis ez a mondat, mert talán van valaki, aki a felszíni bárdolatlanságán túl mélyebben kívánja értelmezni mondjuk ráér, vagy ráhajtana, vagy a fene tudja. Én így jártam, és egy kicsit belesápadtam, ide is írom, miért. Dolgozom egy hosszabb szövegen, ennek egy pontján a következő hibát vétettem: Na most ezeknek én mondhattam, hogy térjenek meg az előző állapothoz, amikor ők mindig egy előző állapotban vannak. Tök mindegy, honnan és hogyan nézzük, gondoljuk, amit mondok, de ők mindig legalább eggyel korábbi verzióban léteznek. S nem sokkal ezután még teszek is rá egy lapáttal: Van bennünk ez a rémült civilizációs kényszer, hogy nem lehet egyből az egész fegyverarzenállal nekik esni, hogy nem lehet a friss, gőzölgő húsukat a kutyáknak dobni, vagy még nekik sem, csak megmutatni nekik, aztán be vele a tűzbe. Ugyanakkor és szégyenszemre máris formálódnak a tartósságra berendezkedő, pontos mondatok, mint az emberek által praktikusan kijárt ösvények, mert azért közlekedni muszáj. Józan legyél, mondta anyám a háta mögé bökve, arra, ahol azok voltak, én meg azt gondoltam, nahát, ez gyönyörű! Kénytelen voltam belátni, mindeddig mennyire könnyű szívvel bíztam a szövegkörnyezetben. Holnap nyitunk egy új évet. Én is. Attól tartok, semmi sem fog változni. Én sem. Délután negyed kettő van, Szilveszter napja, és még egyetlen papírtrombitát sem hallottam az utcáról. Mi történhetett?

17 komment

Címkék: hiba irodalom politikus szilveszter új év jenei műút pártvezér emberi létezés alacsonyabb fok civilizációs kényszer józan szövegkörnyezet előző állapot

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr98280059

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Műútasok! Olvasom az alábbi mondatot: \"a politikusi mondatok a semmiből egyenes úton vezetnek a semmibe, tehát tudtukon kívül és professzionális módon nihilisták.\" Ez, így, kijelentésként biztosan nem eléggé alapos. Inkább zsurnalizmus, és nem métó egy íróhoz. Még a jelen magyar helyzetre sem érzem igaznak. A huszadik századra pedig végképp nem. Kérem, gondolják végig: ez árnyalást igényel.
Kedves JávorPé,
Önnek voltaképp igaza van, a fentebbi mondatot lehetne éppen árnyalni, de véleményem szerint nem szükséges. Ugyanazon a napon került fel A Hét portálra egy költő zsurnalizmusa prózában, annak utolsó mondatát idézem: "Azóta az év utolsó napján mindig pártokkal álmodom, de lehet, hogy tévedek." (Pollágh Péter: Pártszilveszter, ahet.ro/content/view/3531/85/) Ez talán, persze az alkalom (december 31.) mellett, kellő kontextust teremt e bejegyzésnek, beleértve a nem a legszerencsésebb módon megfogalmazott, Ön által kifogásolt passzust is. ("Nem tudom, hogy került a csizma az asztalra, a tátott szájú kisdisznó mellé, s azt sem, hogy én hogy kerültem ágyba" --- uo.)
Üdvözlettel:
kkl, az egyik Műútos (külön figyelemmel a helyes ragozási formára!)
Kedves kkl, ha szabad ezt mondanom, a válasza se nem szellemes, se nem eredeti, se nem érdemi, a nyegleségével számomra csalódást keltő. (Ez valóban Ön lenne? Ez lenne Ön, valóban?)
De legyen ez az én bajom.
Az önöké pedig, ha kb. ennyi válasz futja egy felvetésre.
Kedves jávorpé! Talán valóban túlzottan általánosító a megjegyzésem. Hiszen ugyanúgy vannak hasznos politikusok, mint ahogy vannak hasznos emberek. De arra kérném, hogy a bejegyzésem lényege felől közelítse meg a mondandómat: mennyire sokat bízunk a szövegkörnyezetre, pedig minden mondatnak van tétje. Túl sok agresszivitás van a mindennapi szóhasználatunkban, gondolkodásunkban, és észre sem vesszük. Részemről, ha észrevette, ez a bejegyzés mélyen önkritikus volt. Aki viszont azt az általam idézett bizonyos mondatot kimondta, sajnos, komolyan is gondolja. De igaza van: itt ne a politikusokról beszéljünk.
Kedves Jenei László, az általam idézett mondatot ön írta. Teljesen egyetértek önnel, minden mondatnak, így ennek, az önének is van tétje. Nem az a baj vele, hogy ez a téma tabu lenne az irodalom számára, hanem, hogy nem eléggé alapos mondat.

Vannak politikusi mondatok, amelyek valóban a semmiből jönnek és a semmibe tartanak, és vannak másmilyenek. Vegyük az őszödi beszédet - és annak kritikai fogadtatásából kiemelhetjük pl. Nádas Péter véleményét. Nem egyszerűen következmény-elemzés ez, de retorikai stb. is. Az őszödi beszéd politikusi mondatokból állt? Szerintem igen. A semmiből jövő mondatok voltak ezek? Szerintem biztosan nem. A semmibe tartottak? Hát, ezt egyelőre hagyjuk... (bár vektoriálisan, ha lehet így mondani, azért látni valamilyen irányt, a beszélő szándékában egészen biztosan)

Értem én, hogy nem ez a mondat a bejegyzés igazi üzenete, hogy az ön írói üzenete, lényegében, pont a leegyszerűsítést cáfolja, az alaposságot igenli. Ezért is kérem: ne bízzon a szövegkörnyezetben.
Kedves JávorPé,
Önnek tökéletesen igaza van, válaszom nem volt szellemes, de nyeglének azért nem mondanám.
Igazából nagyon örülök annak, hogy van még ember, aki komolyan gondolja, hogy minden mondatnak van tétje.
Kevesen vagyunk ezzel így, sajnos.
Kedves JávorPé, én valamiért mégis úgy gondolom, hogy a kiemelt mondatomnak nincs is akkora nagy baja, mint elsőre látszik. Beteg, beteg, persze, kicsit rossz állapotban van, de öntudatos beteg, aki meg tudja nevezni a tüneteit. Érdekes ez. Ha nem vétem el, most nem lenne miről beszélnünk. Higgye el: figyelmesebb magiar (sic!) író leszek.
szerintem meg kábé pont igaza van jeneinek ezzel a mondattal, hiszen különben azt sem mondhatnánk, hogy a jelenlegi, szépen beállt politikai elit (vagy inkább politikai osztály, amely mára csak a gazdasági osztály függeléke)nem méltó egy ország irányítására, mert morálisan és minden egyéb szempontból lejáratta magát. Néha szükség van az általánosítás egy bizonyos fokára, mint ahogy mást jelent az hogy erdő, és mást az, hogy fák, holott az erdő maga különféle fákból áll.
Kedves Jenei László, még egy mondat a mondatról - ahogyan mondani szokták: semmi baja, csak a nyaka véres.

Ugorgyunk.
Kedves Kishonthy Zsolt, pont az ön hozzászólása bizonyítja, mekkora baj van azzal a mondattal. Mi a gondja a politikai osztállyal? Mutasson olyan osztályt, vagy réteget, amelynek bizonyos tagjaira, akár a többségére (mit tudom én) nem jellemző a törvényt megkerülő szándék, a morál megvetése, amelyiknek a tagjai nem akarnak tenyérből enni, ha l e h e t tenyérből enni stb. Amely osztálynak tagjai (akár a többségük) nem képes elárulni korábbi elveit, (nb: barátait), csak hogy j u s s o n neki is.
Az ilyen leegyszerűsítésnek, ha van egyáltalán értelme, akkor van értelme, ha van kivel szemben használni. Hát, szerintem, nincs kivel szemben használni.
Így, ahogy ön használja, csoportra, osztályra vetítve, meg végképp nincs. Kérem, ne mentse fel magát azzal, hogy ön nem író, mert ön is felelős ember (kurátor, szerkesztő, művészettörténész).
Az ilyen leegyszerűsítések hozták létre azt a helyzetet, amelyet az ilyen leegyszerűsítések csak tovább táplálnak. Ez irodalmilag sem szép, nem is elegáns, társadalmilag pedig rossz (erről beszélt a köztársasági elnök néhány napja).

Mondaná-e ön, például csupán az egyszerűsítés jogát szem előtt tartva, hogy minden festmény értéktelen, csak mert vannak (ön szerint) értéktelen festmények? Azért ezt megnézném...
Zsolt,
ne essünk feleslegesen túlzásokba: bár valóban szükség van néha az általánosítás egy bizonyos fokára (kényszerből), mégsem mondhatunk olyanokat például, mint amit példaként hozol.
JávorPé,
köszönöm a kifejtést.
Kedves kkl, igen, a nyegleség alaptalan szóhasználat. Úgy éreztem, megkerülné a problémát, és ennek a helyzetnek a leírására kerestem kifejezést. Elnézést, ha megbántottam.
ok, akkor azt mondom: a kádár rendszer politikai elitje bűnös volt az ország tönkretételében, morális és gazdaági lezüllesztésében. Ez vajon túlzó általánosítás?
Nem túlzó,
ez igaz. De az általánosítás necces, hogy ebből egyenes következtetéseket vonsz le a mai politikai elitre nézve.
Kedves Műútos Emberek, borzasztó ez a szürke szín, és felhasználóként is zavaró. Nem látni a kurzort. Mi volt a baj a korábbi barnával? Nem lehet visszacsinálni?
Kedves Műútosok, akkor hát: nincs koncepció a folytatásra, vagy titok, vagy nincs igazi blogger köztetek, aki válaszolna a kérdésre? Milyen lesz a folytatás a lapban?
süti beállítások módosítása