HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

most nem szabad...

2008.02.22. 09:52 :: Jenei

Tegnap A londoni férfi díszbemuta­tója a miskolci Kossuth moziban, utána közönségtalálkozó a rendezővel. Sokan voltunk; ahhoz képest biztosan, hogy a Népszabadság kritikusa megírta, egyedül ült a pesti mozi nézőterén. De viccen kívül: csak a nézőtér harmada üres. A film felénél kijöttem, mert érkezett Tarr Béla. Gyors egyeztetés (jövő héten a filmgyárban csináljuk az interjút a Műútba), üdítő beszélgetés. Vége felé látom, hogy egyre izgatottabb. A bevonulást latolgatjuk, Tarr kiszűrődő zörejekből, félhangokból tudja, hol tart a film, még nem lehet, mondja, most nem szabad... Amikor bemegyünk, a stáblista látható a vásznon, a rendező mérges, mert a felső sorban elfolynak a betűk. Aztán a beszélgetés, majd a kérdések (milyen levest evett a filmen Bók Erika?). Végül, már kint a fotósok előtt, gyermeki felszabadultság a filmjeivel a világot bejáró és meghódító filmrendező arcán. A kérdések a celluloid létezéséig érvényesek, mondta Bódy kapcsán, két évvel ezelőtt.

4 komment

Címkék: interjú film népszabadság művészet miskolc tarr béla a londoni férfi jenei bódy műút díszbemutató még nem lehet most nem szabad

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr57349516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nagyon jó film, nekem most ez a legerősebb Tarr Béla-élményem. Milyen szép, ahogyan a váltóőr ül az asztalnál, kiveszi a pálinkás üveget a fiókből, tölt, és néz - mint a Sátántangóban az orvos a tanyán: figyel. (Végletesen, magányosan.)
Valahol olvastam, hogy a kritika számonkérte: miért nem épített díszlettel csinálta, miért kellett ehhez h e l y s z í n. Így volt hiteles: beszél a nézés, beszél a csend, beszél a táj, dráma van Szirtes Ági könnyeiben, Derzsi János arcában. Az egész: mint a színház.
A film legelső képe a hajóorr, kétoldalt egy-egy kis kajütablak. Mondtam már Bíró Tibornak, a mozi igazgatójának is, de Tarrnak is, ez a bálna! Nekem a bálnát juttatta eszembe a Werckmeisterből. Messziről jön, a bezártságban élő ember(ek)hez, és feldúlja az életüket. Tarr csöndesen somolygott, van igazság benne, mondta, majd kicsit később: hozza a bűnt.
Persze, ettől függetlenül sem romlatlan hely, ahová a hajó érkezik.
Csak az a szörnyű és oltári buta kérdéseket feltevő újságírónő ne lett volna
süti beállítások módosítása