HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

június 2017
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Tokajról sosem késő

2008.09.03. 20:44 :: Jenei

Akkor, ha már tényleg senkit sem érdekel, hadd szóljon:)

1.
Hónapokkal a tábor előtt megkeresett minket (Műút) Serfőző Simon és Sáray (Tábormotorja) László, hogy nem működnénk-e közre a szervezésben. A feladat lassan, észrevétlenül tolódott rám: a második napi plenáris ülés megszervezése. Egy újabb találkozón, immár a szerkesztőségben, kölcsönösen elővezettük az elvárásainkat, végül aránylag könnyen megegyeztünk. Azt szerettem volna elérni, hogy az addig igen szekértáboros személyi összetételt oldjuk, s így teremtsünk lehetőséget arra, hogy ne csak panasziroda legyen a tábor, hanem váljon vitafórummá (ezzel a mondattal nem akartam megsérteni a korábbi táborok szervezőit). A képzeletbeli kalapba Simon is, én is bedobtunk neveket, s a végén kijött egy első látásra meredek lista. Éreztem én, hogy ehhez, a sikerhez, jókora adag szerencse is kell, a felkért személyek részéről mondjuk aznapi hangulat, stb. Összejött. Bedecs, Sturm, Gilbert, Elek, LángElőadók: Bedecs László, Elek Tibor, Gilbert Edit, Láng Zsolt. Felkért hozzászólók: Babus Antal, Bazsányi Sándor, Ekler Andrea, Erős Kinga, Hász Róbert, Milián Orsolya, Mizser Attila, Németh Zoltán, Pécsi Györgyi. Elnököl: Gilbert Edit, Sturm László. Utóbbi duót kértem fel, hogy szakmailag rakják össze a három órát. Végül mindenki hozzáadta az ötleteit, az előadások elkészültek, a hozzászólók megkapták, szépen alakult minden. Igazából csak egy baljós jelet észleltem. Írtam egy levelet Papp Endrének (első napi plenáris egyik előadója), hogy üdvös lenne legalább a két nap előadásait kölcsönösen megküldenünk egymásnak, segítené a munkát, pontosabbak lehetnénk a vitában. Nem azt mondom, hogy feltétel nélkül bele kellett volna egyeznie, hanem azt, hogy válaszolni kellett volna egy rendesen megírt levélre. Válasz nem jött, és ez nem sok jót sejtetett.
Megnyitó a Rákóczi-pincébenIgazából akkor nyugodtam meg, amikor Tokaj főterén, a Rákóczi-pince előtt, ahol a megnyitóra vártunk, személyesen is megismerkedtem Sturm Lacival. Jó, ez hülyén hangzik, de én attól a pillanattól kezdve éreztem, hogy nem lehet gond. Hiába, vannak ilyen emberek, talán nem árulok el titkot, de Bedecs és Bazsányi is ilyenek. Ráadásul a megnyitó után leült az egész társaság egy kis teraszra a hídnál (nem, nem mértek sört), és igazán kollegiális hangulatban, céltudatosan egyeztettünk a másnapi programról. Érti-e a kedves olvasó, hogy minek tud örülni egy alapvetően nem is annyira naiv, miskolci szerkesztő? Mészáros, Kukorelly, Mezey, BazsányiEz nekem nagy öröm volt, jó lett tőle a napom, és tényleg, ami ezután következett — jutalomjáték. De még vissza egy kicsit. A vadiúj tokaji színházban (Paulay Ede) köszöntötték Hubay Miklóst és Hegyi Imrét — sajnos ekkor még a vonaton ültem, de isten éltesse őket. A Rákóczi-pince előtt pedig odalép hozzám Bazsányi, majd kicsivel később Sturm — no ahogy írtam, ettől kezdve jó volt. Bent Kéri Piroska, Nyilas Attila, sokan mások... beszélgettünk, mert nem lehetett hallani semmit. Kifelé még Antall Pista gratulál, tetszett neki a regényem (az speciel hat éve jelent meg), de a tálcáról már nem tudunk lekapni poharat, mind üres (harmadik nap reggel a tábor büféjének utolsó sörét vettem meg, akkor jöttem rá, vége van).
Asszem, ez Létay Dóra (Veresszekér)Innen séta a Tokaj-hegyaljai Borok Házába, ahol A Biblia és Tokaj évszázadai c. kiállítás megnyitója következett. Közepes méretű terem, rengeteg ember, szauna. Megállunk a bejáratnál, ahol még jár a levegő. Jól telt az idő, Kukorelly és Létay Dóra, meg én, szem járkál, hang megszakad.
A nyitó nap plenáris üléséről, s a későbbiekről sem fogok szakmai elemzést nyújtani. Megszületett egy jó összefoglalás, olyan ember tollából (Gilbert Edit), aki mindegyik eseményen ott volt, és bízom az értékítéletében: http://www.es.hu/pd/display.asp?channel=AGORA0834&article=2008-0825-1157-33WVYA.
Bár Edit érezhetően visszafogott a saját szervezésű második napi plenáris elemzésekor, de hisz érthető, érintett. Inkább arra törekszem, hogy a kavalkádból, a vendégek szép számáról, és izgalmas személyi összetételéről kapjon ízelítőt az olvasó.

2.
Azért annyit még elmondanék, hogy mellettem Szentesi Zsolt mackósan morgott a sok Szegedy-Maszák-ellenes fordulaton, de igazából csak egy alkalommal hördültünk fel, L. Simon László mintha valami új központosítást igényelt volna. Lesz szerkesztett szöveg, s majd kötet is az elhangzottakból, addig imádkozhatunk, hátha esetleg nem jól hallottuk.
A csapatZsolt egyébként is készült már lélekben a nagy ruhára, ha jól emlékszem 11–3 lett a végeredmény, Tokaj fiataljai elpáholták (nagypályás) fociban a Tábor válogatottját. Míg ment a hirig, a pálya szélén Hegyi Árpád Jutocsával értekeztünk a világ állásáról. Nagy Balázs, aki egyébként a Műút mellett működő Műgond kritikai műhely tagja, előadása után mellénk sodródott. Felkonf a VeresszekérbenNapokig pirulva védekezett, menekült a dicséretek elől — volt egy idősebb úr, aki üldözte, csak én legalább háromszor hallottam, hogy ezt a zseniális gyereket, no láttak már ilyet!! Balázs mindeközben aktívan gyakorolta a South Parkból ismerős bűvésztrükköt: sikerül-e megennie a saját fejét.
A kollégiumi kertben hamarosan kezdődött az első „Tokaji este”: folyóiratok léptek fel, Helikon, Híd, Kalligram, Irodalmi Szemle. Itt még vita is volt, olyan véleményt is hallottam, hogy jobb, mint a plenárison, alig akart vége szakadni. Ugyanis már menni kellett volna a Veresszekér fogadóba, ahol várta a tömegeket a Műút és a Tokaji Írótábor közös rendezvényén Zemlényi Attila. Sáray Ákos panorámafotója a Dresch-koncertenElőtte még Mizser Attilával feldúltuk az igazgatói iroda gépparkját, elnyúló buhera, hogy kinyerjük az előadásának a szövegét, majd Can Togayjal iramfutás a színhelyre. Veresszekér... minékünk annyi szép bonyodalom szülőhelye. Itt és most: Dresch (Veresszekér)Költészet és jazz — Ayhan Gökhan, Can Togay, Nemes Z. Márió, Menyhért Anna, Sopotnik Zoltán, Péterfy Gergely felolvasása, közben, s vastagon utána Dresch Mihály és az ő zenekara. Na akkor most visszafogottan kéne írnom, az van, hogy én is érintett lennék, de el kell mondani: ekkora tömeget én táboros rendezvényen még nem láttam! A hatalmas placcon minden hosszú rönkasztal körül fürtökben az emberek, s még a nyílt téren is sokan álltak. Igazi telt ház. Tartalmas, hangulatos este. Egy idő után eltávoztak tőlem a valóság formái, hangjai — no nem vészesen, csak kicsit mentek Veresszekér, közönség - Gilbert, Milián, Papp Ágnes Klára, Bedecsmesszebb a kelleténél.
Második nap délelőtt a „mi” plenárisunk. (Öncenzúra — itt is megköszönöm mindenkinek, aki vállalta, hogy ezt, amit megmutattunk, megmutathattuk). Délután munkacsoportokban zajlott a beszélgetés: poétika, irodalmi támogatások, szerkesztés és kiadás, digitalizált irodalom. Négy helyszín, tehát választani kellett. Jenei, Bazsányi, Demeter Zsuzsa, jobbra Kishonthy (Veresszekér)Én a nyíregyházi trupphoz társultam (Jánosi Zoli, Nagy Zsuka, Antal Balázs), és nagyon nem bántam meg. Három csúcspontja volt számomra a tábornak, érdekes módon mindhárom alkalommal négyen álltunk össze. S mindhárom alkalommal felszabadultan és sokat nevettünk. De erről majd később.
A munkacsoportok után, már estébe nyúlóan újfent folyóiratok: Aracs, Együtt, Várad, Irodalmi Jelen. Majd külön Bárka-est — Elek Tibi, Grecsó, Bárka-est, háttal Zalán és GrecsóZalán és a szerkesztő urak, Kiss László, Szabó Tibor. Utána... és most képzeljen el a kedves olvasó egy gyönyörűen, hangulatosan bevilágított, négyfelől zárt, nagyméretű udvart, ez a kollégiumi kert. Képzeljen ide sok-sok asztalt, s köréjük sok-sok embert. Képzeljen el a szűk helyen borosüvegekkel sasszézó fiatal Borkóstolólányokat, akik jöttek, és szinte azonnal újra jöttek tölteni. Ez volt a Dereszla Pincészet borkóstolója. Itt állt össze a mi véletlenszerűen verbuválódó, de az idő múlásával valahogy csibészesen összeforrt négyesünk: Bányai János, Bazsányi Sándor, Pomogáts Béla és jómagam. Tényleg csibészes volt, eltűnt a korkülönbség, és rengeteg poén ült.
Veresszekér, hajnal?, nem is tudom, haza, kollégiumban Grecsó Krisztiánnal egy automatánál, már nem emlékszem pontosan, min, de sokat nevettünk. Ez nagyon jó volt! Ha így emlékszem rá, jó kellett legyen.

3.
Harmadik nap reggel, mikor lementem egy kávé-sörre, két idősebb úr üldögélt a büféhez tartozó kápolnában. Az egyik ideges volt, a másik nyugodt. Kiderült, hogy az ideges úr a táskáját kereste (útlevél, pénz, minden benne). Füleltem, s még tartott a söröm, amikor megfejtettem a helyzetet. Felálltam, odamentem, bemutatkoztam, majd kinyitottam a mögöttük álló hűtőszekrény ajtaját, s kivettem a táskát. No most képzeljék! Az egyik eldugja, a másik keresi — állítólag csak aznap már másodszor. Korán reggel ezek ketten, a Kárpátaljáról (vagy talán Erdélyből, már nem is emlékszem) érkezett idősebb urak ott kópéskodtak egymással. Azért körülnéztem, nincs-e valahol kamera...
Mikor átmentem az udvaron, egy lány ült a napon, térdén egy nyitott Műút. Emésztette, amit olvasott. Odaléptem és megköszöntem az érdeklődését.
Itt is, miként előző napon, sok rohangálás volt még, hiszen valamennyire mi is házigazdák voltunk. Sok alkalmi beszélgetésbe kapcsolódtam be, egyszer még elszaladtam Szőcs Gézának egy teljes sorozat Műútért. Második-harmadik nap ezzel telt; egy beszélgetés Bodonyi Csabával, egy interjú Antall Pistának, stb., stb., a könyvesek pultjánál állandó volt a mozgás.
Legvégén Zalán, Weiner Sennyey Tibor, Ónagy Zoltán és én — a harmadik négyes. Még külön is vonultunk, szerintem ünnepelni és nyugtatni magunkat (lapok élnek, halnak, karrierek nem nyughatnak), de ezt csak én fogtam fel így, valószínűleg sok olvasata van még. Többször feltűnt Zalán Tibor fiatal lánya, aki mellől érthetetlen módon mindig viccesen, de azonnal elparancsolt a zord apuka. Alig tudtunk néhány szót váltani. Azonban ennyivel is sokat segít.
Szilágyi István a zárófogadásonZárójelenet, díszes-ünnepélyes fogadás az általános iskola aulájában. Kitüntetések, elismerések, majd étel-ital minden mennyiségben. Fogadás után: Farkas Zsolt és Milián Orsi egy-egy pohár ital mellett elegáns könnyedséggel, de tanulmányba illő szabatossággal, ultrakész mondatokkal csevegnek egy elméleti problémáról. Iancu Laura díjaÉn álltam mellettük, hordtam az italt.
Serfőző Simon megköszönte, én is neki. Szerintem léptünk egyet. Ez biztos. Élni kellene a lépésnyi előnyünkkel, itt Tokajban, jövőre.
Hazafelé Bedecs Laci, aki nyugodtan, jól vezet, fuvaroz minket, Farkas Zsolt az anyósülésről kitekeredve magyaráz. Egyre több mindent értek meg abból, ami az ő legendája (remélem ezt nem olvassa). Beugrunk még Hernádkakra Vass Tiborékhoz, hideg sörrel fogadnak. Itt lakom a szemközti községben (Gesztely, majdnem egybeér Hernádkakkal), mégis, most vagyok itt először. Akárhonnan nézzük (mondjuk onnan, hogy remete vagyok), szégyen. Aztán csak átmegyünk a körforgalmon, és kitesznek. Utálom az érzelgős faszikat, de nehezemre esett kiszállni. Már a kapunál éreztem, hogy minden hiányzik.
Zárlat: most én is pironkodva, nagybalázsosan eszem a fejem, de leírom: Mészáros Sanyi azt mondta a plénum előtt az egyik hozzászólásában, hogy két lap van ma Magyarországon, amelyben van innováció: Árgus és Műút. (Bocsánat)
A táborról így-úgy tudósított még a barkaonline.hu, a litera.hu, és a prae.hu is.

1 komment

Címkék: jenei műút dresch költészet és dzsessz létay dóra tokaji írótábor veresszekér

A bejegyzés trackback címe:

http://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr28647126

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

nekem ez a második tokaji táborom volt, és kétségtelenül fejlődni érzem azokat a dolgokat amik ott folynak (kivéve a bort, az mindig ugyan olyan kiváló)
hazabeszélek, de a Műút-as, jazz-es est nagy hangulatcsináló volt, színvonalas szórakozás...
...és remélem Balázsnak nem fogy el a feje, mert jövőre is csatlakozhatna ahhoz a társasághoz, akinek az előadásaira igencsak megérte figyelni az idén:)

jó volt:)