„A nemzeteszmét nem a kozmopolitizmus tette tönkre, hanem az az etnicizmus, amely a nemzeten belül húzott meg határokat. A modern kozmopolitizmus nagyon jól ellett volna a nemzeteszmével, sőt nagy részben ő maga hozta azt létre. Goethe és Hegel azt gondolták, a nemzeti műveltség különössége közvetít az emberiség általánossága felé. Ez az a közvetítés, ami mára (ki tudja, mikor) megszakadt. De úgy tenni, mintha nem lenne más alternatíva, az azonos azzal, mint úgy tenni, mintha nem olvastunk volna Mészölyt vagy Nádast, vagy Esterházyt. (Zárójelben jegyezve csak meg: sem művészeti, sem kulturális szempontból nem tűnik az sem kontraproduktívnak — lásd még veszélyesnek —, ha valaki a jobbítás szándéka nélkül gyűlöli hazáját. Bernhard attól még az osztrák irodalom koronagyémántja, hogy sohasem rejtette véka alá véleményét az osztrák kultúráról, és azt se lehetne mondani, hogy igazán jelentős projekteket dolgozott volna ki megmentésére. Inkább csak a magyar kulturális kishitűség az, ami az ilyesmiben veszélyt lát, nem lévén biztos önnön erejében. A kulturális egyet nem értés [ami nem azonos a Kulturkampffal] soha nem veszélyes, mert a kultúra továbbélését szolgálja. A kulturális dogmatizmus az, ami veszélyes, mert az valóban halálra ítéli a kultúrát.)”
Mindezt Bagi Zsolt írja a Műút következő számában (a Bartis–Kemény beszélgetőkönyv kapcsán), s magam csak egyetérteni tudok vele.
(És a többi, hasonlóan pontos megállapításáért is érdemes lesz elolvasni!)
Utolsó kommentek