„Tehetetlen dühöt okoz, ha elhitetnek veled valamit, vagy te magaddal, ami nem igaz, nem konkrét hazugságra gondolok, elég, ha a másik elfelejt időben megállítani. Te soha nem mondtad ki világosan, hogy nem leszünk már egy család. Képes az ember dédelgetni az álmait, míg nem szembesítik vele, hogy hülyeség, aztán úgy megélni, mintha a másik hitette volna el vele, vagy legalábbis sejtetett, érzékeltetett valamit, miközben semmi mást nem tett, csak nem gátolta meg a folyamatot, mert talán fogalma se volt, mekkora súlya van.”
(Egressy Zoltán: Szaggatott vonal, Kalligram, Pozsony, 2011, 202.
További részletek a regényből a Műút 2011023-as számában.)
Utolsó kommentek