HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

december 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30
31

Mi az, amit olvas?

2007.12.31. 00:46 :: Zemlényi A.

Polonius: Mi az, amit olvas, fönséges úr?
Hamlet: Szó, szó, szó.
Polonius: De a veleje?
Hamlet: Kinek a veleje?
(Arany János fordítása)

Most talán meg kellene magyaráznom, miért a magát bolondnak tettető, traumatikus dán királyfival nyitom meg ezt a blog-oldalt, talán nem. Tudható, hogy egy történet elkezdődhet bárhol és bármikor, és az is, hogy minden szó ajtó egy újabb történetre. A Műút szó sok mindent jelent, újabban egy Észak-fokon szerkesztett folyóiratot is. Új jelentése felidéz formát, színeket, képeket, szövegeket és néhány embert.

Ezért vagyunk itt, hogy erről beszéljünk. S ha erre vezet az útja, keresztez, metsz, súrlódik, horzsol, vagy épp csak érint bennünket, szívesen látjuk.

9 komment

Címkék: blog kritika irodalom folyóirat művészet indulás beköszöntő miskolc hamlet műút dán királyfi északfok minden szó ajtó egy újabb történetre zemlényi

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr87279669

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kedves Barátaim,
örömmel látom ezt az Észak-fok minősítést, mint ennek az igazán bíztatóan induló folyóiratnak programszavát, emblémáját. Talán nem tudjátok, hogy az 1990-es évek elején indulófélben volt, és persze pénz híján el sem indult egy folyóirat, melynek a neve ez lett volna: Észak-fok. Szerkesztői közül Nagy Attila Kristóf, Bodor Béla, Krausz Tivadar, Greguss Sándor nevére emlékszem. Nevükben is jó szelet kíván ehhez a szárazföldi utazáshoz
hívetek:
Sturm von Drang hosszújáratú tengerészkapitány
„Engem nemcsak a véletlenek hullámjátéka csapkod kénye-kedve szerint. Magamtól is úgy csetlek-botlok néha, mint hogyha nem állnék biztosan a lábamon. Lelkem is egyszer így forog, máskor úgy, aszerint, hogy merre szorítom. S mert különféleképpen látom magamat, az is sokféle és különböző, amit magamról beszélek Minden ellentmondót megtalálok itt bent, valamilyen formában; szégyenlős és szertelen vagyok; tiszta és bujálkodó; fecsegő és hallgatag; dolgos és lusta; szellemes és dadogó; bánatos és vidám; hazudozó és igaz; tudós és ostoba. És jószívű és irigy és tékozló… ha bárki gondosan magába néz, megtalálja ott, de még az ítéleteiben is ezt a rugalmasságot és egyenetlenséget. Magamat sem tudom hibátlanul, egyszerűen és tartósan, zavar és félhomály nélkül jellemezni. Talán ezzel a szóval: distinguo (tarkán festem színeimet), s ez logikámnak legalapvetőbb része…. A biztos felfogású ember sohasem cselekményeinek külsőségei után, hanem mélyebbre hatol és azt nézi, hogy milyen rugók mozdítják a gépet. Ám ez már kockázatos, magasrendű vállalkozás. Szeretném, ha kevesebb ember kontárkodna bele…”
Montaigne: Esszék, kb. 1580 körül.
Petri György: Reggel szoktál jönni

Gyakran úgy ébredek, mint halálom után.

Ez (valamelyest mélyebb) megfogalmazása
annak, amit a hétköznapi nyelv
úgy mond: Valósággal újjászülettem.

Keskeny derengés ujjnyi bor felett,
kétséges élfény egy távoli fémtárgyon:

mindez artikulált – mint egy mondat,
noha csupán egy mondat benyomása.
Felirattöredék egy likacsos kövön,
melyet bizonnyal elhengeríteni kéne.

Véget nem érő reggelben próbálok
következtetni a körülvevő
dolgokból kilétemre. Eközben a szükségek
ténykedésre késztetnek, persze:
ablakot nyitok, vizet iszom, majd ürítkezek.
S bár a vizsgálódásban mindez határozottan zavar,
előnyei is vannak. Egy fogkefe segít
körülhatárolni a korszakot (ötven év pontossággal);
a kusza jelek, amit egy papíron
találok: B. Gy.-t felhívni 9-kor:
nemcsak az írásbeliséget bizonyítják meggyőzően,
hanem a (viszonylag) magas technikai civilizáció
jelenlétét is. Továbbá: az írás magyarul
tudó személytől származik (de ez még
nem igazít el a helyet illetően).
Aztán csöngetnek és – megérkezel.
S én, tehetnék-e mást, elhalasztom
a kérdés végleges, megnyugtató
tisztázását, és: – Vagyok, aki vagyok
(hiszen valaki, nemde, biztosan),
ösztöneimre bízva
magam, odateszem a kávét,
s megkérdezem: Mi van?
Bár, tudom, erre se lehet felelni.

Nagy Attila Kristóf helyesen: Nagy Atilla Kristóf - forrás: Szépírók Társasága (www.szepiroktarsasaga.hu)
Kedves Műútos Emberek, decemberben a Literán nagyon sokan és nagyon szépen beszéltek a Műútról.
Engem érdekelne, hogyan képzelik a folytatást, hogyan próbálnak megfelelni a saját maguk is támasztotta elvárásoknak? Mi jön az első négy szám után? Mivel akarják ébren tartani az érdeklődést?
Kedves Műútosok, akkor hát: nincs koncepció a folytatásra, vagy titok, vagy nincs igazi blogger köztetek, aki válaszolna a kérdésre? Milyen lesz a folytatás a lapban?
Kedves JávorPé,
azt álmodtam, még mielőtt a keserűség materializálódott volna, hogy két helyre is beírta ugyanazt a kommentet.
De most itt van konkrétan és jogos követelőzéssel a kérdése kétszeresen, melyre, amennyire képességeim engedik, megpróbálok válaszolni.
Van koncepció a folytatásra: "Lóránt bácsi, amit elkezdtünk, azt mostmár fejezzük is be!" --- mondta rendszeresen évekkel ezelőtt egy autista tanítványom, mi pedig nem befejezni, hanem folytatni akarjuk, amit elkezdtünk.
Amennyire hangsúlyosra sikerült az első évünk, olyan komolysággal kívánjuk folytatni; nem titkolt célunk az, hogy egy olyan lapot szerkesszünk, amely minden téren megállja a helyét, és --- még ha nagyképű is a párhuzam, de --- legalább azt a folyamatosan megbízható színvonalat megüti, mint a legszebb emlékeinkben élő Nappali Ház.
Vannak folytatódó projektjeink (a leglátványosabb a Ferenczi Sándor-sorozat), vannak elkötelezettségeink és "szívügyeink" (pl. Erdély Miklós, Tandori Dezső), valamint van egy egyre határozottabban körvonalazódó, ígéretesen bővülő szerzői körünk.
Mindez kielégíti a kíváncsiságát, vagy Ön azt igényli inkább, hogy küzdjem le az önfényezéstől való ódzkodásom, és konkrétumokig menjek?
Kedves Szerkesztő Úr, köszönöm szépen a választ, kíváncsian várom a lapszámok megjelenését. Sok sikert!
Lóri, ha említetted Erdélyt, beteszek hozzá is egy linket, hátha valaki így bukkan rá a szövegre. A 'Metán'-ról van szó, nemrég másoltam be ide, mert másutt a neten nem találtam meg: eloszezon.freeblog.hu/search/erd%c3%a9ly+mikl%c3%b3s [egyéb infók e bejegyzés kommentjeiben].