HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Egy játszma sakk

2008.01.30. 08:04 :: k.kabai l.

HURRY UP PLEASE ITS TIME
HURRY UP PLEASE ITS TIME
Goonight Bill. Goonight Lou. Goonight May. Goonight.
Ta ta. Goonight. Goonight.
Good night, ladies, good night, sweet ladies, good night, good night.
(T. S. Eliot:
The Waste Land)

Egy este, nevezzük hétfő estének, sürgős elintéznivalónk volt Tétényi Csabával a Kós Károly téren: egy-két dolgot meg kellett innunk beszélgetés közben a Barátok közt-házban.

A család, pontosabban a kisfia, Dani volt a mesélés középpontjában, de aztán kibeszéltük a JAK-füzetek két héttel ezelőtti bemutatóját, szinte részletes személyiséganalízist felállítva az egyes résztvevőkről, és szerencsésen elkerülve a posztkoitális depresszió témakörét. Majd észrevétlenül áttértünk az irodalomkritika mai helyzetének taglalására, hogy a referenciális olvasás visszautasítása működik, rendben, sőt már közhelyszámba megy beszélni is erről; ám ez azért rendre elcsúszik, s a legtöbb esetben mégiscsak valamilyen módon referenciális olvasatokkal találjuk szembe magunkat („Irodalomtudomány a faszom” — mondta egyikünk). 

Tízkor zárás, a last ordert, a jánospoharat ezúttal kihagyjuk.

— Csak elszívjuk, aztán tépünk.
— Hát, ez is egy perspektíva.

(Egyszer régen a könyvtárban megvettem 10 forintért Salinger Seymour: bemutatásának egy rongyossá olvasott, ezért leselejtezett példányát. Ennek utolsó oldalára valamikor beírta egy lelkes [?] olvasó: El kell indulni.)

ZÁRÓRA KÉREM ZÁRÓRA
ZÁRÓRA KÉREM ZÁRÓRA
Jóccakát Bill. Jóccakát Lou. Jóccakát May. Jóccakát.
Kösz kösz. Jóccakát. Jóccakát.
Jó éjt, hölgyeim; jó éjt, kedves asszonyságok; jó éjt, jó éjt.
(T. S. Eliot:
A Kopár Föld; Szili József fordítása)

6 komment · 1 trackback

Címkék: barátok közt sakk játszma salinger kkl jak füzetek tétényi csaba posztkoitális depresszió t s eliot the waste land kós károly tér referenciális olvasás last order jánospohár seymour bemutatás el kell indulni záróra szili józsef a kopár föld

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr88317416

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Egy játszma sakk 2010.02.11. 09:03:05

  HURRY UP PLEASE IT’S TIME HURRY UP PLEASE IT’S TIME Goonight Bill. Goonight Lou. Goonight May. Goonight. Ta ta. Goonight. Goonight. Good night, ladies, good night, sweet ladies, good night, good night. (T. S. Eliot: The Waste Land) ...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

"Where there's one they're bound to divide it
Right in two" (Tool: Right In Two)

A Kós Károly téren élmény ködöt vágni. Amúgy becsülöm, hogy capt. kkl nyilvánosan is hallatja a véleményét. Mi lenne, ha mindenki úgy érezne, ahogy én? Nagy kuss lenne természetesen. Mert már aközben, hogy megfogalmazódik bennem, amit a folytonos önlegitimációs (-pozicionáló) késztetésről és ennek "korszerűségéről" gondolok, azt méregetem, mennyire bántó és igaztalan lehet ez személyes síkon (hiszen esetenként még a dicséret vagy az értő kritika is sértőnek bizonyul), márpedig mi nem a személyes síkon zajlik, és ott igyekszem nagyon óvatos lenni, arról nem beszélve, hogy maga ez a vélemény is egyfajta önlegitimáció, vagy éppen annak pótléka. Így tehát körbe zártam magam. Ahogy a művészeti alkotásokról való beszéd, írás sem szabadulhat önmaga (személyes) korlátai közül. De így lehet vonzó, azaz fontos - szerintem. És erről is lehet beszélni.
TCs
pers add: Februárban is lesz köd. Biztos
Képzeld el, milyen lenne egy ilyen mondat: az irodalomkritika ma ott tart, hogy a poetológiai olvasás visszautasítása működik. :)
Ketten vannak egy lakásban. Ki lakja le a lakást? Na ki?

Egy beszélgetés (www.es.hu/pd/display.asp?channel=INTERJU0420) részlete jutott eszembe:

Dalos György: És milyen a lírikus érzékenysége a világ zajára?

Joachim Sartorius: (…) Azt hiszem, a legrosszabbak ezek a ránk kényszerített zajok. Beszállunk egy liftbe, és ott még a zene is szól. Gyűlölöm azokat az éttermeket, ahol üvölteni kell, hogy megértsük egymást, mert a háttérben szól egy nem kívánt zene, de azért persze a dolgok elől mindig meg is lehet szökni. Jó, ha van egy dolgozószobád, és egy Porschéd, ami ott parkol a ház előtt, vagy egy Jaguárod, de akkor talán már másik lakás is kell, vagy másik dolgozószoba.

Nádas Péter: Vagy meg kell ölni a feleségedet.
Na ja,
Nádas hozzászólása annyira a helyén van, hogy meg kellett néznem, mi következik ez után az interjúban. Tessék:
D. Gy.: Szeretném, ha befejezésül Joachim Sartorius találna nekünk egy verset, ami valamilyen okból közel áll hozzá.
:), klórozom.
"Hey! Wait! I've got a new complete!" --- énekelte Kurt Cobain az utolsó Nirvana-lemezen, most valami miatt ez jutott eszembe; na meg hogy némi várakozással tekintek a februári ködökre...

fekete farkas 2008.02.03. 12:43:30

Nem tudom, hol van most a nirvánás fiú, de attól a szótól, amióta csak ismerem, hogy átokföldje, kivert a víz, amiképp a ködtől is.
Mondjuk a köd az már csak ilyen, ezért (is)szúrkáljuk és vágjuk akkora vehemenciával.