HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

január 2019
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31

Abszol út

2008.02.08. 23:59 :: k.kabai l.

Kínja e törzsnek, ó,
jaj, keserű nagy átok
vérbe vegyült csapása!
Nyögő, el se viselhető gond!
Verő, el nem emésztő kín!
Máshol ezekre nincs
ír sehol, csak e házban,
máshol vérbe vegyült viszályban.
A lenti isteneké e himnusz.
Boldogok ott lenn, az imám fületek
érje el, és már küldjetek üdvöt,
győzelmet a sarjaitoknak.
(Aiszkhülosz:
Áldozatvivők;
Devecseri Gábor fordítása)

„Édesmindegy péntek este” — írta a barátom egy versében; most pedig valami olyanról szeretnék írni, ami elsőre talán meglepő lehet ezen a blogon. (Dehát mi meglepő ezen a blogon, illetve mi nem az?) Miközben mondjuk írhatnék az új lapszámról (ami azért is nehézkes most nekem, mert már írtam róla ajánlót, napokon belül olvasható lesz a Literán egy olyan szöveggel együtt, mely épp a Műút-honlapon nincs fent még); vagy lehet, a Nyugalomról kellene írnom, melynek mozgóképes adaptációját most mutatták be a filmszemlén, és nagyon várom, hogy megnézhessem végre (addig is morgolódom Margócsy filmkritikáján, melyben a regényt „erősen közepes”-nek mondja).

De most: Harry Potter. Nem gondolom, hogy különösebben magyaráznom kellene, miért is várom annyira a szombat reggelt, amikor a sorozat befejező kötetét is megvehetem végre (az igazsághoz mindenképp hozzátartozik, hogy számtalan könyvesbolt kinyit nulla órakor, kizárólag a HP-fanok kedvéért, e boltok azonban lakóhelyemtől elég távol esnek, így marad számomra a várakozás, meg a visszaszámlálással adagolt érdekes információk követése a lumos.hu-n) — nem is oly rég lettem a fiatal varázslónövendék kalandjainak feltétlen rajongója. (Másfelől pedig az egyik kedvenc „magyarázkodás” e téren számomra Birtalan Balázs írása a Harry Potter-sorozatról.)

Harry történetében, melyet magam is előszeretettel tekintek fejlődésregénynek, izgalmasan keverednek az emberiség különböző mítoszaiban fellelhető univerzálék és specialitások a serdülőkorra oly jellemző tevékenység- és magatartásformákkal, illetve az ezek által generált attitűdökkel. A szerző, J. K. Rowling jó ízléssel és főleg kiváló arányérzékkel helyezi el témái között azokat az örök(letes) kérdéseket, melyekre még öregemberként sem mindig tudok válaszolni; ifjú olvasói pedig egész komoly felkészítésben részesülhetnek az élet nevű társasjáték szabályairól, konkrétabban (és az előző, kissé talán szólamszerű mondatomat magyarázandó): hozzájuk igencsak közeli módon, ám a kétségbeesést (nagyjából) elkerülve tapasztalhatják meg ezt a szörnyű világot.

Magáról a történetről szót sem akarok szólni, s bár már most tudom, mi lesz a végkifejlet, az izgalom ugyanúgy megvan (na ja, elég régen leszoktam arról, hogy pusztán a történet kedvéért olvassak bármit is); valamint számtalan vonatkozó adatot meg lehet találni a neten (a Google e pillanatban 154 millió találatot jelez a „Harry Potter” keresési kifejezésre; a lap.hu önálló aloldalon gyűjti össze a vonatkozó linkeket [http://harrypotter.lap.hu], és a Wikipédián is elég tisztességes anyagok vannak [http://hu.wikipedia.org/wiki/Harry_Potter]) — illetve szinte önmagáért beszél az is, hogy a mottóként idézett szöveg eme utolsó kötet egyik mottója is.

A fordítást mindenesetre külön dícsérném: Tóth Tamás Boldizsár remek munkát végzett, a számtalanul adódó átültetési nehézség frappáns megoldásai és főleg a nem direkt szójátékai emlékezetesek maradnak, elég talán csak néhányat említenem: Suette-Pollts (az eredetiben: Grubbly-Plank), Pipogyusz (Snivellus), Tapmancs (Padfoot), Holdsáp (Moony), Kóbor grimbusz (Knightbus), rivalló (howler) — a további finomságoknak utána lehet nézni például Enahma portálján, az angol–magyar Potter-szótárban.

(Mielőtt pedig nem kis rosszindulattal bárkinek eszébe jutna felvetni, hogy Harry Potter neve e blogon látogatottságnövelő kulcsszónak sem utolsó, megjegyezném, hogy azért messze nem annyira hatásos, mint mondjuk a „fasz” vagy a „Wass Albert”, mint ahogy erről A Hét portálján, Csubakka naplójából értesülhetünk. Exmemoriam!)

„De most aztán ágyba. Sebesen. Sebesen, de ne hevesen” — ezzel fejeződik be a legutóbbi bejegyzésemben említett Seymour: Bemutatás. Most magam is ezt mondom, holnap hosszú nap lesz: szembe kell nézni a gyilkos szentekkel, meg kell ismerni a halál ereklyéit.

Nox!

4 komment

Címkék: fasz nox wass albert mítosz harry potter nyugalom salinger bartis attila tóth tamás boldizsár csubakka zemlényi kkl seymour bemutatás j k rowling abszol út birtalan balázs a hét exmemoriam a halál ereklyéi

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr55331917

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

A Bárka 2005/6-os számában megjelent egy esszém, melyben Hermione kapcsán a lányomról, vagy fordítva, a lányom kapcsán Hermione kisasszonyról elmélkedtem. Egy részlet: „Lelki szemeim előtt felködlik a jelenet, amikor az öregedő, kissé elnehezült észjárású Hermione, immár számtalan varázslóporonty muglivilágra segítése után, utazásra szánja magát, hogy halála előtt még egyszer részesülhessen a Géniusz közelségének jótékony hatásából, ezáltal mintegy felstilizálhassa önmagát, visszatérhessen azokba az időkbe, amikor még ő, azaz Hermione említésre érdemes volt, mert részese lehetett a Nagy Ember kalandjának. És felködlik a szemem előtt a fejének megállíthatatlan reszketésével küzdő Charlotte, aki sírnivaló módon megalázza magát Goethe weimari meglátogatásával, mely megaláztatás természetesen nem Thomas Mann tézismondatainak iróniájából eredeztethető, hanem a csak néha felhorgadó önérzet választásának kisszerűségéből. Ott állnak, Hermione és Charlotte, bénultan az univerzum magasztos gesztusa, a Géniusz előtt. Egyek ők a Mester iránti alázatban. Oly nagy az egyetértés köztük, hogy el is érzékenyülnek, micsoda élősdi, milyen egy zseniális élősdi ez a Potter/Goethe, akit csak imádni lehet az Istenibe olvadt Ördögi gyönyörű szintéziséért.”
Egyébként nekem futár hozza hétfőn délelőtt. A lányom után én olvasom.

fekete farkas 2008.02.10. 18:50:24

Érdekes, hogy ennek a bejegyzésnek a címével üdvözöltem egy először publikáló, szerzőt, Nyisztor Mik, aki akkor a Műút elődjében, azóta már experimentális prózájával a Műút-ban. Ez már az utakkal csak így, kasban.
Természetesen eszembe jutott ez is, amikor írtam, nem véletlen tehát az sem, hogy egy Fekete Farkas-idézettel kezdődik a bejegyzés.