HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Az Inverzió Démona

2008.03.02. 12:11 :: k.kabai l.

Zsongtak-e ajkadon ismeretlen szavak,
átkozott töredékei értelmetlen mondatoknak?
(Stéphane Mallarmé:
A Hasonlóság démona;
ford.: Dobossy László)

Azzal a dermesztő érzéssel ébredtem fel a minap, mintha valami rettentő vonó dörzsölődne nemkülönben rettentő húrokhoz, vontatottan, erőltetetten és cseppet sem könnyedén, majd mintha egy hang szólalt volna meg, emberinek tetsző, e szavakat mondva szigorúan monoton ereszkedő lejtéssel: „A Penultima meghalt”, és úgy mondta ezt, természetesen, hogy
                                          A Penultima
épp csak elkezdte a verssort, és a
                                          meghalt
annál haszontalanabbul és reménytelenebbül kötődött hozzá végzetes függésben, a jelentés ürességében.

Kávéztam, cigarettáztam, a nul szótagban egészen magától értetődően ismertem föl az elfeledni való, gigászi hangszer vészjóslón feszülő húrját, majd „értelmi fogadkozásoktól kértem másfajta okoskodást.” A mondat mégis vissza-visszatért, már csak a hallott hang éltette, az analógiák végül elkerülhetetlenek, végül magányosan és fenyegetőn visszhangzott, egyénisége szerint.

(És tovább is van, mondom még.)

Az elmúlt napokban amúgy épp rituális gyilkosságot követtem el egy gyerme­kemen, módszeresen megfosztottam mindentől, amiben akár csak kicsit is hasonlított rám, immár nem is az én gyerekem. Mit mondjak, nem volt vidám (most meg azt mondom magamnak magamról, né’ mán, ecsém, a csávó má’ megin nyavalyog, basszuk má’ nyakon); bár most mintha valami megkönnyebbülés-félét is éreznék. (A posztkoitális depresszió egy újabb megnyilvánulási formája? Közel van hozzá, meleg, meleg... forró...)

Jobban éget, mint hittem volna.

3 komment

Címkék: élet jelentés depresszió meghalt démon hasonlóság üresség közhelyes attitűd kkl balgaság keserűen kimért posztkoitális depresszió szörnyű világ nehézlégzés szomorúan dermesztő mallarmé penultima

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr28361614

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bár a gyászidőszak már letelt, s a húr és a vonó búcsúszimfóniájának utolsó hangjai is elszálltak már a messzeségbe, még mindig megrendülten állok a hír előtt: Penultima meghalt. Csak most van elég erőm, hogy megszólaljak, eleddig a mérhetetlen bánat bénított. A hír vétele óta éveket öregedtem. Nem leszek már sosem ugyanolyan, mint e létet megnyomorító értesülés előtt. Soha, soha nem leszek többé ugyanaz. Azt kellene mondanom, hogy a jövő érdekében húzzuk ki magunkat, próbáljunk előre tekinteni, hisz vannak még tennivalóink, hisz vannak még néhányan, akik ránk várnak... de a hang elfúl, a szó megtörik, főleg az utolsó előtti szótagok... nem... még nem megy...
egyébként a JAK-gyermekedet miért kellett kiherélned?
„Az inverzió egy síkgeometriai transzformáció. Ez azt jelenti, hogy a sík egy pontjának megfeleltetünk egy másikat, és a művelet (vagyis az inverzió) végrehajtásakor a kiválasztott pont a megfeleltett pont helyére kerül. Az inverziónál azt is elmondhatjuk, hogy a megfeleltett pont a kiválasztott pont helyére kerül.”

„3D: demon, demon, demon.”

„Köszönöm, hogy velem vagytok a gyászban...”

„— Az irónia népbetegség?
— Épp ellenkezőleg!”