„Oly lompos volt és lucskos, / A szőre sárga láng, / Éhségtől karcsú, / Vágytól girhes, / Szomorú derekáról / Messze lobogott / A hűvös őszi szél. / Futott, könyörgött. / Tömött, sóhajtó templomok / Laktak a szemében / S kenyérhéját, miegymást keresgélt. // Úgy megsajnáltam, mintha / Belőlem szaladt volna / Elő szegény kutya. / S a világból nyüvötten / Ekkor mindent láttam ott. // Lefekszünk, mert így kell, / Mert lefektet az este / S elalszunk, mert elaltat / Végül a nyomorúság. / De elalvás előtt még, / Feküdvén, mint a város, / Fáradtság, tisztaság / Hűs boltja alatt némán, / Egyszer előbúvik / Nappali rejtekéből, / Belőlünk, / Az az oly-igen éhes, / Lompos, lucskos kutya / És Istenhulladékot, Istendarabkákat / Keresgél.”
(József Attila: A kutya [1924];
videó: U.N.K.L.E.: Rabbit in your headlights)
Utolsó kommentek