„Becsületemre váljék!”

„[...] de hát nekem jócskán félre kell tennem elder-felhár mivoltomat, hogy tudniillik semmi sem deríthető fel, minden csak el, semmi nem hárítható el, inkább csak fel, a magasabb erőkre kell fogni a dolgok alakulását.”

„»Elfogadtam a játszma szabályait, feladom. Nem fogadom el a szabályokat, nem adom fel!« Jó.
Vicc. Rossz vicc. Térjünk rá azonban.”

„Máskülönben nekem rettenetesen elegendő, hogy mi történik. Vagyis hogy milyen rettenetesen történik.
Rettentő gyorsan. Valósan. Melósan.
Iszonyú érthetetlenül. Tehetetlen.
Velőtrázóan borzalmasan. Válogatósan.
Érthetetlenül velőtrázóan. Mólésan.
Gyors borzalomként. Lehetetlen.
Rettentő iszonyatként. Egy borz álmaként.
A váltások! A földcsuszamlás, hirtelen. [...] És Bernie-t, ezt a hivatalnokszerűen kispolgári fordítót és szolgalelket, ezt a titkos áhítozót (Miën, Avon, emlékek) részeg disznóvá, szerencsétlen barommá, önmagát megalázó hülyévé tette.”

(Az idézetek forrása:
Torlandó szörfpóker, Jaffa Kiadó, 2008;
a rajzok első megjelenése:
Műút, 2008010.)