HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Tandori fore√er (7)

2009.01.13. 05:41 :: k.kabai l.

„(versszünettartás, percig megalkudj.)”

„A történelem veszélyes kisinas-a-palackból. Ha épp a történelem (ellenére)... befejezhetetlen mondat.”

„Csak (nekem) fura. Nekem mindenki az, aki brancsban él. Ellenben ezzel a véleményemmel az elnyomottak sorsát élhetem. Mert feleségemtől kezdve legtöbb kiadómig, szerkesztőmig stb. — mindenkinek-mindeneknek a háttere valami kis-nagy sokaság, netán a piac, a szakmai élet. Jó ez most, sem? Hogy én meg így.”

„Közbevetés. Ahogy gépelek, a másolati papíron régebbi regényem szövege. A Wittgenstein »jobban«-fogalomra egy megoldással, íme: »Aki jobban VAN, mint ahogy viselkedik, ne viselkedjék.« Ez saját mondásom, de igen jó, ugye? Fura, hogyan gyengül, ha súlyosbítom tárgyát: aki jól megvan magában, ne keressen társaságot. Na ja. De ez a »VAN« visszautal itteni fejtegetéseinkre. Nem a blőd »vanás« tehát a kulcsszó. Hanem?”

„[...] nagyon nehéz egy másik elemző (a másik!) robogó villamosára felugrani. Az Elemzés Villamosa! Ne feledjük, mit mondott Marsh. Az esztétákat, az anglistákat (ottan), őket is csak anya szülte.”

„Hol dönthetek, mi mire érdemesüljön? Most, ahogy ezt írom, s körülnézek a szobámban, egy nagy fotelon négy trikó, ujjasok. Koszosak, bár ki vannak mosva frissen. De a sok régi szürkeség nem jön ki. Mindben madárkáimmal voltam együtt, ők ezt az öltözetet szokták meg tőlem, rendre, harminc év alatt. De ez legújabb szokás, hogy a trikók így elöl. A fordítás, az írás: trikónyira érintkezik az életemmel, akkor is, ha e Nessusok (nesszusmária!) nincsenek rajtam.”

„Nincs mozgás! (TD–Zénón-tétel.) [...] Magam a Semiből Nem Jöhet Létre Elvi Alapon Semmi, lásd Zénón, felezés, az úté mindig, ő azt mondja, nincs mozgás, magam azt: nem érünk el egy »entitást«, az nem alakul ki. Bármi entitás (dolog, tárgy, viszony) akkor van csak, ha eleve van, primer módon evidens, nem ismerjük létrejöttének történetét, nem jött létre (ad absurdum), van. Vagy ha elvont, euklideszi matematikát veszünk: a pontnak nincs kiterjedése, aztán bármi egy pontnak stb. tekinthető.”

„Ez, hogy madárkáink (feleségem kezébe a mostani veréb is beül!) rajtunk lógnak, nem okvetlenül »szeretet«. Ez az, ami VAN így.”

„S ismétlem még, mit mondtam: az emberek érdekelnek, részvéttel nézem őket, aggódom sorsukért, de dolgaikhoz semmi közöm.”

„Pontosan értjük, bánatos dolog ez itt, mégis szép, semmi baj — de segíteni sem lehet semmin.”

„De miért mániám nekem a szépség helyett a megértés? Miért teszem magam idegenebbé a világban, mint amennyire én a világnak eleve idegen vagyok?”

„Megjegyzem, magamat nem hiszem patriarchális, paternalista gondolkodású embernek, ennek ellenére nem bánnám, ha a közvetlenebb környezetemben mindenféle apróságomra jobban figyelnének, távolabbi körökben pedig ne csak a nevem lenne »ilyen-olyan nagyobb név«, hanem tudnák, miből tevődik össze képletem. Nem figyelnek, nem tudják.”

„Nem, az embereknek szabadoknak kell lenniök, hogy rájöhessenek: mennyire nem szabadok, s nem végső soron, hanem »elsőn«, s pedig ott, ahol a renddel stb. a legközvetlenebbül érintkeznek.”

„Igyekszem a lelki legpraktikusabbat választani — gyakorlati unpraktikumban.”

„Az emberi kapcsolatokba — épp az »ember«-mivolt okán — erősen szól bele, alkotólagos elemként, »a világ«.”

„Nem az van-e, hogy egészen mást gondolok, amikor nem írok, pontosabban, nem gondolok semmit, hanem ha magam vagyok, csak madárkámért aggódom, néha a házi kártyabajnokság esélyeit latolgatom, se társadalom azonban, se világ, se vágy, se törekvés, se eszme, se nagyobb, se kisebb emberi cél nem létezik számomra (egzisztencializmusom!), s így nagyon sajnálatos, rám nézve gyötrelmes, ha írok?!? [...] Ez cifra volt. De ha igaz, nem lehet igaz, mert írtam. A nem írás eszményi állapotában pedig nincs semminek »a kontrája«, a tárgyak, témák nem is léteznek nekem, de úgy nem léteznek, hogy annak még ez a kifejezése sincs. Eleve nincs semmi kifejezhetősége semminek, még annak se, hogy nincs kifejezhetősége.”

„(Hiába, ha az én szííívem már csak ilyen, nem lehet rajta vitatkozni.)”

„Ha kis barátom azt mondja: »Az esztétika az, ami a szex előtt jön«, értsd talán: »Az erotika az...«, netán »Az esztétika az, ami után már tényleg az erotika jön« — önkényeskedem. Mikor így átfacsarom dolgát.”

„Persze, nagyobb abszurdumot elképzelni sem bírok, mint ahogy cambridge-i okosfiúk a szovjetben hittek, annak kémkedtek. Jóságos ég. (Sokuk be is látta, akkor is, gyalázat, émely.)”

„Ilyen hatalmas gátlás volt — nem tudom leírni — ma a bor. [...] Zsigerből (pardon) nem kell a bor! Nem megy. [...] Volt pár ezresem link célra, köröztem jobbnál jobb, olcsóbbnál olcsóbb, elit és ismeretlenül egyszerű óborok palackjai között... és nem! És NEM! Ez az a »nem«, aminek párja az »igen« [...]”

„És nem és nem bor! Vettem volna. A hülye fejemtől igen. Még jó is, annyi ivás utáni nagy kihagyás után, hogy mégse teljes a kihagyás. Jót tenne. ÉS NEM!”

„Tehát (nyilván, ahogy másnál is) itt nálam ez a nagyon nemnemnem, máskor igenigenigen... az analitikusnak nevezett hajlandóság közben, amely nem analitikus, mondom én.”

„Ami történt, nem történt. Sose hittem, hogy ez nem léha mondás. Kicsit valótól-elrugaszkodott, de... valóbb a valónál. Mondom, ejha.”

„Épp azzal, hogy nem mondok nagy verdikteket, szerény maradok. Remélem, sikerült, és nem is unatkoztunk túl gyakran.”

„De ha a voyage out-nál maradunk is: kiutazás volt ez, elutazás valamibe, »ki« abból, amik nem vagyunk igazán magunkban idebenn... vagy inkább odabenn.”

„De ha valaki azt mondja, nem a legszebb, ahogy erről-arról »nyilatkozom«, egyszerű az oka, a bírálaté, bírálatomé, melyet én akkor. Mono vagyok teljesen, s amikor valakim (akár egy remélt beszélgetésben is) van, hát senki másom akkor. Neki kellene a számomra mindent nyújtania. Rengeteg magánbajom, csaknem tragédiám is szép számmal, volt ebből. S »a másik« nem nyújthat mindent. Én sem nyújtok neki. Tehát?”

„De mit tudom én e távoli dolgokat. Legközvetlenebb közelemet se nagyon tudom, sőt. Megint az összhang rejti az elhallgatott őszintétlenségeket, s a művészet (és a publikáció) nagy előnye a magánszféra kizárólagosával szemben, hogy a műv. és a publ. elismeri, de meghaladja kontráit.”

(Az idézetek forrása:
Kilobbant sejtcsomók — Virginia Woolf fordítója voltam,
Európa Kiadó, 2008.

1 komment

Címkék: ... virginia woolf kkl tandori dezső kilobbant sejtcsomók

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr73869150

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.