Senki sincs itt,
és a test állítja: bármit mondott is,
nem mondta. De semmi nincs,
test sem, és amit kijelent,
nem figyeli senki,
te sem.

Hóeséses éjszaka. Az esemény
megismétlődik
a fák között. A toll
körberajzolja a földet, bár már nem tudja,
mi történhet, és a kéz, mely tartja,
eltűnt.

Ennek ellenére ír.
Ezt írja: kezdetben
a fák közül egy test sétált elő
az éjszakából. Írja:
teste fehérsége
a föld színe. Itt a föld,
és írja: minden szín
a csend színe.

Nem vagyok. Soha nem állítottam olyat,
amiről azt mondod,
hogy mondtam. És igen, a testben
semmi nem hal meg. De látod, minden éjjel
a fák csöndjéből
az én hangom hallatszik,
sétál feléd.