A Műút irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat idén első alkalommal rendezi meg szakmai-társművészeti találkozóját a Jameson Cinefest — Miskolci Nemzetközi Filmfesztivál keretein belül a miskolci Művészetek Házában. A kétnapos rendezvényen a szakmai konferencia mellett kiállítások, performansz, filmvetítés, lillafüredi kirándulás, felolvasóest és koncertek is lesznek, a második napon pedig a Cinefest díjátadójával együtt átadásra kerülnek a Műút-nívódíjak szépirodalom, kritika, művészeti írás és képzőművészet kategóriában.
 

Az esszét hagyományosan az epikához sorolják, de sokan a negyedik műnemként tartják számon. A szerző érzésvilágából, gondolkodásmódjából kiinduló, többnyire jelentős tudásanyagot mozgósító írásmű iránti igény napjainkban ismét felerősödött. Vonzóvá teszi sokak szemében, hogy a tiszta ész, a szabad és személyes érzelmek megnyilvánulása mellett az esszé esetében fontos szempont maradt a közérthetőség. Egyáltalán nem mellékes az sem, hogy műveléséhez szépírói képességek is szükségesek. Ezt az intellektuális gyakorlatot határainkon túl — főleg az angol, francia és német nyelvterületen — nagy hagyományokkal folytatják.
A Műút konferenciája az elmúlt két évtized irodalmi esszéisztikájával foglalkozik. A magyar és a külföldi eszszéhagyományt nem történeti és nem elméleti nézőpontból kívánjuk közelíteni. Mindazt, amit a magyar és a világirodalom ezen a téren elért, adottságként vesszük, s arra törekszünk, hogy minél kézzelfoghatóbb, minél pontosabban körülírható, a mának szóló tanulságokat fogalmazzunk meg.
A szélesebb közönség számára is érthető és élvezhető, nyitott szellemű konferenciát tervezünk. Ezt a célt szolgálja a konferencia megvalósítási modellje is. A nyitó előadást korreferátum követi, majd moderált kerekasztal-beszélgetést hallgathatnak meg a konferencia vendégei.
A konferencia fő előadói Radnóti Sándor és Selyem Zsuzsa lesznek, korreferátumot tartanak, valamint a kerekasztal-beszélgetéseken részt vesznek: Bazsányi Sándor, Dunajcsik Mátyás, Karádi Éva, Mészáros Sándor, Milián Orsolya, Radics Viktória, Takáts József, Vári György.
 

PROGRAMOK
 
Szeptember 17. (péntek)
 
14.00–16.30: A szakmai konferencia első napja
(Nagyterem)
 
17.00: Lakatos István képregényalkotó, a Műút állandó szerzőjének művei
Tárlatvezetés: Lakatos István és k.kabai lóránt
(Kávézó)
 
17.30: Címlapsztori — a Műút-címlapokon és belső borítókon szereplő képzőművészeti alkotásokból rendezett kiállítás megnyitója
Tárlatvezetés: k.kabai lóránt, Zemlényi Attila
(Kiállítótér)
 
18.00: Performansz: Béki István
(Kávézó/Galéria)
 
19.00: Szuper 8 filmklub és közönségtalálkozó:
Vágvölgyi B. András: Kolorádó Kid
Beszélgetőtárs: Zemlényi Attila
 
20.00: Beat Dis-koncert
(Művészetek Háza előtti szabadtéri színpad)
 
 
Szeptember 18. (szombat)
 
09.00–11.30: A szakmai konferencia második napja
(Nagyterem)
 
13.00: Kirándulás Lillafüredre kisvasúttal
 
16.00: Bemutatkozik a Hajtűkanyar
Moderál: k.kabai lóránt
(Kávézó)
 
17.00: Kisavas-koncert
(Corner Söröző)
 
18.00: A Műút-nívódíjak átadása szépirodalom, kritika, művészeti írás és képzőművészet kategóriákban, a Cinefest díjátadójával közösen
(Nagyterem)
 
19.00: Budapest Bár-koncert
 

A rendezvény támogatói:
Nemzeti Kulturális Alap
MASZRE
City Hotel
Völgyzugoly Vendégház
 

Hozzávalók:
Borbély Szilárd, a hal;
k.kabai lóránt, a zsír;
Terdik Roland, a hagyma;
Málik Roland, a paprika;
Wahorn András, a só
és a Beat Dis, a víz

Elkészítés:
Az igazán jó halászlé többféle halból készül, és minél nagyobb mennyiségben főzik, általában annál jobb. Ajánlott halfélék a ponty, a harcsa és a keszeg.
Borbély Szilárd testes versfiléit besózzuk Wahorn Andrással, és apróra vágjuk a hagymát: Terdik Roland, rövidpróza (só: WA), majd rövid ideig zsíron pároljuk, de ne pirítsuk meg. k.kabai lóránt zsírja a sül a klórból, párolva, de nem pirítva. És megintcsak só: WA. Ezután megszórjuk paprikával, Málik Roland erőspistás poémáival, majd bő vízzel, Bítdísszel felengedve puhára főzzük.

A többit ízlések és pofonok szerint augusztus 11-én (szerdán) este fél tíztől a tokaji Veresszekér Fogadóban, a Műút estjén, melyre szeretettel vár mindenkit a főszakács:
ZA
 

Ma jelent meg a Műút idei negyedik, 2010020-as száma.
 

E számunkban Rácmolnár Sándor művei, vagy azok részletei láthatók. A Rácmolnár Sándor műveiből rendezett kiállítás e lapszám megjelenésekor nyílik meg a miskolci Művészetek Házában, a Műút-tárlatok 5. kiállításaként. Megtekinthető szeptember 9-ig.

A Műút folyóirat és
a miskolci Művészetek Háza
(Miskolc, Rákóczi u. 5.)
tisztelettel meghívja Önt és barátait

2010. augusztus 9-én (hétfőn) 18 órára

Rácmolnár Sándor
képzőművész
kiállításának megnyitójára

Megnyitja: Pelesek Dóra
esztéta

A megnyitó után bemutatjuk
a Műút augusztusi, Rácmolnár Sándor műveivel illusztrált számát

Zárásként 19 órakor
Wahorn András
szaxofonjátékát élvezhetjük
az Európa téren, a MissionArt Galéria előtt

A kiállítás szervezője és támogatója a
Szépmesterségek Alapítvány.

A kiállítás megtekinthető szeptember 9-ig.
 

Lapunk harmadik születésnapján az immár hagyományosnak mondható, a főszerkesztőnél tartott szolid ünneplés alkalmával a 3 P dominált: (panírozott, húsos) palacsinta, (csülök)pörkölt, (házi) pálinka; a szerkesztőség pedig (vendégei körében) újabb és újabb nagyratörő terveket szőtt. Az eseményről beszéljenek a képek; a fotókat Murvai Melinda, Kishonthy Zsolt és k.kabai lóránt, a rajzokat O. Papp Gábor készítette.

Lapunk is bemutatkozott a Volt Fesztivál irodalmi sátrában július másodikán. A beszélgetést Tallér Edina vezette, a szerkesztőséget k.kabai lóránt képviselte, szerzőink közül Béki István és Nyilas Atilla olvasott fel verseiből. A különleges körülmények között lezajlott programot és előzményeit Murvai Melinda fotói örökítették meg.

Tallér Edina felemeli a lapot, k.kabai helyesli
 

A szerkesztő válaszolni készül, Nyilas Atilla a sátor stabilitását ellenőrzi, Béki István elmereng
 

Béki felolvas
 

A bemutatkozás előtt tiszteletünket tettük a BV sopronkőhidai tagintézményének pavilonjában is
 

A Műút szerkesztőségét Jenei László és k.kabai lóránt képviselte június 19-én Balassagyarmaton a Hagyomány, kultusz, innováció című tanácskozáson, a Palóc Múzeumban megrendezett nemzetközi folyóirat-találkozón, melyen lapunk mellett a nyíregyházi A Vörös Postakocsi, a kassai Rovart, valamint a házigazda, a Salgótarjánban megjelenő Palócföld szerkesztői és szerzői vettek részt. A Műút által 2009 júniusában szervezett Lapjaink folyóirattalálkozó hagyományteremtő szándékú folytatásán, a baráti légkörben lezajlott tanácskozáson a résztvevő felek lefektették a jövőbeni együttműködés alapjait, kezdve az ilyen jellegű találkozók gyakoribb megszervezésének szándékával: a következő alkalmat idén őszre tervezzük, a házigazda akkor a kassai Rovart lesz.

A tanácskozást követően a négy lap szerkesztői és szerzői felolvastak a Múzeumok éjszakája balassagyarmati rendezvényén is. A találkozó pillanatait és Az irodalom éjszakájának eseményeit Handó Péter fotói örökítették meg.

Mizser Attila köszönti a résztvevőket
 

A Vörös Postakocsi különítménye
 

A négy lap képviselői a patkóban
 

A Műút szerkesztőinek taktikai megbeszélését Antal Balázs (A Vörös Postakocsi) hallgatja ki
 

Az irodalom éjszakája
 

Köszöntöm Önöket!

És maradjon is ma ez a megszólítási forma, korra, nemre tekintet nélkül, ha nem túl nagy probléma.

A tér túl hatalmas. Ez a tér pedig, a folyamatos jelen tere.

Történik. Önök most itt vannak, én is, épp megnyitok, Önök engem néznek, aztán később a képeket, figyelnek rám, mert itt vagyok, a képek is. A most teréből egy kiállítóhelynyi részben mi, mindannyian, azért vagyunk itt, mert ezek a képek a falon itt vannak.

Az, hogy itt lógnak, mi itt vagyunk, folyamatosan múlik, emlékké válik. Az emlékezés egyik eszköze a fotográfia, amely szorosan kapcsolódik az itt lévő alkotásokhoz. A fénykép a fizikai valóságban az egyszer megtörténtet jeleníti meg. Egyszer megtörtént, hogy kisfiúként lefotóztak, az akkori arcom máris a múlté volt. Naponta arcképek, mozdulatok, jelenetek válnak az emlékezés áldozatává így.

Amit pedig körbenézve látnak, az az emlékezés valamilyen más formája, az emlékek koncentráltabb újragondolása. A képmás képmása. Az egyéni, alkotói emlékezet termékei. Ebből adódóan eltérnek, saját atmoszférájuk hideg, sötét szemű, háttér nélküli, organzán.

Saját és keletkezésükkor idegen emlékek újraformázása.

Tehát az idő múlik, a világ gyorsul, a tér nagy, az emlékek gyártása folyamatos. Az emlékezés nyelve egységes, képi. Ám vannak egyéni beszélők, az adott rendszert felhasználók, akik újat alkotnak. Hogy alkotásuk mennyire képes élni, nem élni a megszabott feltételek közt, kérdéses. Az adott körülmények nem kedveznek. A felgyorsult élet, az érdektelenség, az eső, a napsütés, a tisztelet hiánya. Bátorság kell ahhoz, hogy egyáltalán megmutathassunk bármit is magunkból teljesen őszintén. Eltökéltség ahhoz, hogy olyan kialakult és folyamatosan alakuló technikát használjunk, ami eltér, többet vagy kevesebbet mond, mint előttünk akárki. Ha van, aki rendelkezik, vagy úgy érzi, hogy rendelkezik ezekkel, máris nyert, de még korántsem győzött. Talán Önök, akik ma eljöttek, Önök tudják a legjobban, hogy a mi agyonázott kis városunkban mennyire kevés tere van bárminek is, amivel ilyen emberek foglalkoznak, vagy amihez ilyen emberek kellenek. És ha van is, mint most, akkor is bosszantó a félreértelmezés, a sablonos beszélgetések, az alkotás befogadásának pillanatnyisága, a felületi megértés. És ez gyakran van így. Gondoljanak bele, milyen egy alkotónak ezt átélni. Mint mindannyiunkból, belőlük is végtelen fajta van. Vannak, akik könnyen mozognak társadalmi színpadokon, nem esik nehezükre kezet fogni, beszélni másokkal, idegenekkel. Vannak, akik nem. És ezt el kellene fogadnunk. Mert ezek még pluszban hozzájárulnak a nehézségekhez. A leginkább aggasztó dolog maga a felejtés. Beszélek itt az emlékezetről, de Önök, miután ezzel megnyitottam a kiállítást, megnézik a képeket, megpróbálják befogadni, befogadják, bort isznak, pogácsát esznek, beszélgetnek, gratulálnak, miközben elhagyják ezt a helyet, a megnézett képek közül felidéznek párat, az aktuális kedvencüket. A felejtés máris dolgozik, sztahanovista. Még innen elmennek valahova, aztán hazaérnek, tévét néznek, netán olvasnak, gitároznak, beszélgetnek, fogat mosnak, vacsoráznak, persze csak fogmosás előtt, telefonálnak, elmosogatnak, leviszik a szemetet, alszanak, szeretkeznek. Holnap felkelnek, nem jönnek ide, nem. Hogy a már felidézhetetlen képeket újra megtekintsék. Többségük nem látja viszont ezeket a festményeket, hosszú ideig, inkább soha.

Mert munka van, randevú, akciós a nápolyi, meg egyébként is, hogy lehet ide bejönni, csak úgy? Biztos fizetni kell! A képek itt lesznek egy darabig, aztán visszakerülnek az alkotó műtermébe, némelyikük új gazdára talál, járkálnak előtte, nézik, dicsekszenek vele, megszokják, nem nézik. Önök már rég elfeledték őket, ha még évekre talán be is rögzült némelyik.

Én meghalok.

A kép túlél.

Elmúlunk és emlékeink maradnak csak utánunk, amit szintén el lehet feledni.

És külön feladatom, hogy a kiállítást ezennel megnyitottnak tekintsem.

Köszönöm figyelmüket.

 
(Elhangzott Csabai Renátó kiállításának megnyitóján,
a miskolci Művészetek Házában, 2010. június 3-án.)