Tegnapelőtt, január 16-án délután zajott le a JAK-füzetek utolsó olyan bemutatója (a bemutatót megelőző félelmekről, hogy ti. időben elkészülnek-e a kiadványok, ezúttal szemérmesen és voltaképp érthetetlen módon toleránsan hallgatnék), melyben érdekelt voltam szerkesztőként: az Írók Boltjában Balogh Endre beszélt Szilágyi-Nagy Ildikó Valami jó testnyílás című novelláskötetéről, míg Borbély Szilárd Varga Zoltán Tamás A kert. Lassú mozgás című verseskönyvét ajánlotta a nem kis számú hallgatóság figyelmébe. (Ildikó novelláiból egyébként a Műútban is közöltünk: az első számban kettőt [Festmény; Szívkirálynő], illetve a negyedikben még négyet.)

A sorozatszerkesztőként eltöltött két évben meggyőződésem szerint sok fontos kötetet adtunk ki, biztos vagyok benne, hogy fogunk még hallani az általunk szerkesztett-megjelentetett szerzőkről (és nem spórolnám meg a névsort sem, a fentieken kívül és a megjelenések sorrendjében: Turányi Tamás, Sopotnik Zoltán, Nemes Z. Márió, Tétényi Csaba, Málik Roland, Kiss Tibor, Dunajcsik Mátyás, valamint az Egészrész antológia szerzői, a már említettek mellett Antal Balázs, Bajtai András, Csobánka Zsuzsa, Krusovszky Dénes, Kupcsik Lidi, Mándoki György, Pollágh Péter — legtöbbjük már Műút-szerző is).

Tegnap pedig óvatosan fogalmazva sem voltam a legjobb formámban: nem csak a másnaposság miatt, hanem mert valami különös szomorúság ült rám, mint minden állatra — a latin mondás szerint — szeretkezés után.