HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

december 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31

Hogyan magyarázzunk el verseket...

2008.07.13. 20:39 :: k.kabai l.

„Most már látom: a férfi, aki a nyulat mintha / ringatva tartaná a karjában, ő olyan, mint aki / halott, mint akit előástak így még egészen tartható / testtartásban, és valami kitartóság is van, az arcon / a maszk maga a tartósság, a lepusztulásé. A nyúl, / akinek a képeket magyarázzák, ő olyan, mintha élne, / csak aludna, vagy mintha Ophéliát Hamlet még egyszer / így — — — és semmi köze a közkeletűhöz, hogy »nyuszi«. / A zubbony, a trikó, talán, ha jól nézem, a nadrág / ormótlansága, és a hosszúfülű lény békéje, a fényképen / a középtérben a nézők esetleges arca, a férfi és a nyúl / oldalsó főhelye: se tragédiát, se belenyugvást nem / sugall, ez egyszerűen így van, megvan, ennyi van, eddig / lehet eljutni, amikor már valami esélytelen, valami / lehetett volna, de már csak a képek magyarázása. // »Hogyan magyarázzunk meg egy halott nyúlnak képeket 1965« / A dolog maga pedig túl van az első két évtizedén, az időn.”

(Tandori Dezső: Beuys és a képmagyarázás;
fotó: Szentirmai Dóra)

3 komment

Címkék: irodalom ... műút kkl tandori dezső eszem iszom erdély miklós beuys képmagyarázás szentirmai dóra

A bejegyzés trackback címe:

https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr53566506

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

„Elindítva a GugliÖrsz,
(...),
csak ámulok a fényben ingó, (...),
(...) pazarul kivehető, (...) Ongán,
és mint (...), mint Esterházy giccsbe hajló fordulata a Javított kiadásban,
k, k, k,
hogy a (...) neki, (...),
majd újfent az (...) ámulat,
(...),
»minek is jártam fénykorában«,
(...),
s mit veszítettem el végérvényesen,
(...),
— ilyenek mennek,
(...),
maga egy (...),
(...):
ámuljon csak (...),
a (...) fényben ingó Ongán,
(...),
(...);
(mindkettőt megbánja),
(...),
s inkább kattintson,
van még Onga Japánban és Guineában is”
...és nyilván a "leglazább" önmagamat komment[á/e]lni...
hogy ne csak önmaga legyen.
arról úgysem lehet beszélni.

(elhelyezendő a nyulat.)

Nyúl


Nagyapámnak volt tartása,
a harmadik vitte el, bezárt a szíve.
Éjjelente a melegházban három teknős álmát
több ezer kaktusz, virágzó magány, őrizte,
napnyugtáig némán roskadt a mikroszkópra,
szemmel nem látható, mekkora a penge éle,
amivel apám anyámba szúrt.

Kutatásokat kell végeznem.
Vizsgálom a nyulat, milyen, mikor a hajába túr.
Milyen, mikor a halott nyúl észre sem veszi
a fél óra futást. Ellenben a tekintete belefagy
az enyémbe, nézem, s mintha átvenné a kocogást,
nézem, s mintha be, be, ki, ki, lopja levegőm a dög,

nézem, ahogy mozog a lába, elrugaszkodik,
szúrni kezd a lépem, a lépe szúr,
kutatásokat kell végeznem.
Vizsgálom az embert, milyen, mikor a szívébe szúr.
Milyen, mikor a halott ember észre sem veszi
a fél óra futást. Beszélj a szíveddel, mondom,
és a jégkalapács csattan, a szívinfarktus
oxigénhiány miatti szívizompusztulás.
süti beállítások módosítása