„Fülelt a csend — egyet ütött. / Fölkereshetnéd ifjúságod; / nyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot — gondoltam.”
„S hát amint fölállok, / a csillagok, a Göncölök / úgy fénylenek fönt, mint a rácsok / a hallgatag cella fölött.”
(József Attila: Eszmélet;
Сергей Шнуров и Ленинград: Кто-кого)
Utolsó kommentek