Kemény István

A néma H

Világgá menni láttam, de
azt hittem, csak sétál,
sétál a nagykabátban,
a szerelem idején együtt
vásárolt nagykabátban,
sétál csak úgy, vagy sétál
de világgá akar menni,
azt hittem, hogy csak sétál
és nem fog világgá menni,
világgá menni láttam,
nem gondoltam, hogy ennyi.

A hatalmas, néma H-nál
futottunk akkor össze
(kórházba rohantam éppen,
a műtét előtt apámhoz),
a hatalmas, néma H-nál,
a járdaszélen álltunk.
Mondta, hogy világgá megy,
mondtam, hogy sietek sajnos,
mondta, hogy akkor menjek,
motyogtam: akkor én is...
mosolygott: szia, és elment.

Az utca lejtett előtte
és emelkedett előttem,
emelkedett és lejtett,
végig működött közben.

Kemény István

Amatőr vándor dala


Ha az én cigarettám parázslana fel
ott a sötétben ebben a pillanatban

S te loholnál háromkor a műúton itt
az erdő meg a szántás közt, láthatatlan -

Azt hinnéd, hogy most legalább egyedül vagy,
hisz ez a környék áprilisban lakatlan

Sőt, kilométerekre sincs egy nyaraló,
mert itt letelepedési tilalom van,

Csak a szántás balra és jobbra az erdő:
zavaros csak te vagy a nem zavarosban

Befejezetlen autóstopoddal újhold
éjjelén, csak a miérttel a nyomodban

S csak a gyengébbik miérttel, ami annyi,
hogy ma azért csinálhattad volna jobban,

Nem pedig az, hogy miféle családszerű
életbe gabalyodsz bele zavarodban,

Felnőttkorodra kiteljesedő, régi,
dadogós, elvörösödő zavarodban,

Most is hajnalban, gyalog fogsz hazaérni
pedig azt hitték, legalább vonatod van,

Mindegy, hiszen itt legalább egyedül vagy
és valahogy majd így is odaérsz lassan...

Na, itt parázslana fel egy cigaretta
jelezve, hogy egy csöndes valaki ott van,

És bizonyítékul szinte azonnal a
füstszag is megcsapná az orrodat onnan,

Vagyis én volnék a kísértetiesebb
s te az otthontalanabb pozícióban,

Neked én az a csöndes valami volnék,
ami a sötétben váratlanul ott van.

De ha így volna is, aminthogy nincs így,
de ha így volna is, biztos vagyok abban,

Hogy bár te is megdöbbenve szimatolnál,
de az én nyúlszívem verne hangosabban,

Te csak a fémpénzt fognád meg a zsebedben,
s azt markolásznád alig megalázottan,

De én eldobnám magát a cigarettát,
amitől eddig a helyszín ura voltam.

Ó, rendes cigarettázója az éjnek,
neked efféle gondot én nem okoztam,

Vadőr lehetsz vagy más jó helybeli vándor,
kerülő a kollektív gondolatosban!

Jó félni. Fürdök az erős félelemben,
mert a gyengékben már-már meggonoszodtam.

Kemény István

Elvált férfi a házasságról


Indulás Kithéra szigetére,
tervezett mozgás régi zenére,
derűs öregkor helyett nyomozva,
a megnőtt fák között botladozva -

a még élő tanúk kihallgatása,
a festmény párizsi bámulása,
csalódott madár felröppenése,
az adatok biblikus elmentése -

kacsapár leszállása a vízre,
két komoly fahasáb a tűzre,
egy szippantás a ma délutánba,
belefekvés az éjfélutánba -

Megbékélés a kishalállal,
izgatott játék a nagyhalállal,
nem készülés már több örömre,
csak reggelit vinni a Zöld Terembe -

megreggelizni régi zenére,
jegyet rendelni két személyre,
az enyhe unalmat megbeszélni,
hogy mért nem sikerül messze,

élni.