„Mindent számításba véve, papa, ezt fogják majd mondani — írta 1952 novemberében Gregory Hemingway az apjának —: írt néhány jó novellát, volt egy regénye is, és friss szemmel tekintett a valóságra. És tönkretette öt személy […] életét. Szerinted melyik a fontosabb, te önző szar: a történetek vagy az emberek?”

(Idézet a februári Kikötői hírekből)
 

Szeretettel meghívjuk

Málik Roland: Báb

című, egybegyűjtött verseit tartalmazó kötetének bemutatójára
2012. január 31-én (kedden) 18 órára
a Hadik Kávéházba
(1111 Budapest, Bartók Béla út 36.)
A könyvet bemutatja: Bazsányi Sándor


 

A Műút folyóirat
és a
II. Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtár
beszélgetéssorozatának következő vendége
 
2012. január 24-én (kedden)
17 órakor

Garaczi László
József Attila-díjas,
a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjével kitüntetett
író, költő, műfordító

Beszélgetőtársa: Jenei László

Az est helyszíne a Megyei Könyvtár (Miskolc, Görgey Artúr u. 11.)

A belépés ingyenes,
mindenkit szeretettel várunk!


A rendezvényt támogatja a MASZRE és a Szépírók Társasága.
 

Hamarosan megjelenik a Műút-könyvek hatodik kötete:
 
Málik Roland
Báb
(Egybegyűjtött versek)
 

„Málik Roland költő, író (1976–2011) irodalmi pályáját sorsa igen rövidre szabta. Egyfelől tragikus hirtelenségű halála, másfelől viszonylag késői indulása kurtította fénykora éveit. Hosszan készülődött, tanult, csiszolgatta szövegeit. Szerény volt és — bizonyos szempontból — tartózkodó. […] A társadalmi érvényesülés kevésbé érdekelte, mint maga a költészet. Az irodalom intézményeivel szőrmentén érintkezett. Közleményei számát és helyét tekintve visszafogottnak tűnhet fel költői teljesítménye. Úgy tetszik, alkatilag volt kevés versű költő. Rövidebb költeményei azért készültek lassan, mert csak akkor elégedett meg velük, ha tűhegynyi pontosságúnak mutatkoztak. Nem viselhette a fals hangot, a modorosságot, a csalást. Ugyanakkor jellemző alkotói módszere volt, hogy nem kihúzott a szövegekből, hanem lecserélt bennük, sőt időről időre továbbduzzasztotta őket. […] S az idő is kevés volt, hogy szakmai sikereket érjen el, és szélesebb körben is ismertté váljon. Hiszen ha belegondolunk, egy-egy verset sokszor csak évek múlva fogunk föl onnan számítva, hogy először találkoztunk vele. S ahhoz előbb még valamilyen úton-módon el is kell jutnia hozzánk. Ám a szerző halálával elszállt a lehetőség, hogy új és új művei hívják föl rá a figyelmet, életműve váratlanul lezárult — de hiszem, hogy még így, torzónak feltűnve is a magyar irodalom maradandó kincse, hogy sokaknak lesz még fontos. Mindenestre vagyunk néhányan, akiknek nagyon is az — ezt jelezte a Műút folyóirat 2011026-os számának emlékösszeállítása, s jelzi most ez a kötet is.”
(Nyilas Atilla)

„Egyetlen életében megjelent verseskönyvére, az Ördögre azt mondtam, baromi jó, de tévedtem, mert már akkor azt kellett volna mondani, hogy úgy szólal meg, mint a legnagyobbak. Az utolsó, legszebb verseit már a halála után olvastam. Most már úgy érzem, hogy a legnagyobb magyar költők egyike volt. »Én úgy élek, hogy nem írok. / És úgy írok, hogy nem élek. / De arra lecsapok / — mint ivó gnúra krokodil —, / amit költő a Halál vizénél / írna le. Csak a halott Költő jó költő, / csak a halott Költő: költő.«
A halált figyelte mindig, semmi mást, de mégis úgy tudta megszerettetni a verseiben az életet, mint senki más. Ámult. Ámulva élt. Kapcsolatot tartott a Titokkal. És a versei átélhetővé teszik ezt az ámulatot: szerelmessé teszi olvasóját az életbe. Azt hiszem, ő tudta, mi az, hogy boldogság. Nem látomásai voltak, hanem egyetlen látomás volt az élete. Írt az életével és a halálával is.
Pedig igazából nem is írt, hanem beszélt. Csak úgy elmondta. Szinte könnyedén. És abban, ahogy beszél, ott van Ady bibliás magabiztossága, Krúdy boros bolyongásai, József Attila utolsó verseinek a pokoli tudása, Pilinszky misztikája, Horatius derűje és Szent Ferenc humora. Bizony, ez mind. Aki majd olvassa ezt a könyvet, meg fogja látni, hogy ez mégis milyen végtelenül egyszerű. Csak egy beszélgetés egy kocsma előtti asztalnál, októberi napsütésben.
Korszerűséghez és korszerűtlenséghez semmi köze. Ha mégis egyvalakihez kéne hasonlítani, az József Attila lenne, aki ezt ajánlotta: a mindenséggel mérd magad. És úgy látszik, Málik Roland megfogadta ezt a tanácsot. A legnagyobb szabad vízbe halt bele, ami létezik a Földön: a Csendes-óceánba.„
(Kemény István)
 

Megjelenteti a Műút folyóirat szerkesztősége
Kiadja a Szépmesterségek Alapítvány Miskolcon

Sajtó alá rendezte, a jegyzeteket összeállította: Nyilas Richárd
A szerkesztésben közreműködött: Mester Zsuzsa

302 oldal, 3000 Ft
ISBN 978-963-89104-4-8
 

Megrendelhető
a Műút szerkesztőségétől
3527 Miskolc, Bajcsy-Zsilinszky u. 17., mélyföldszint
Telefon: (46) 789 599
E-mail: simon.gabriella@muut.hu
 

Bemutatói:

2012. január 16. (hétfő) 18:00
Máger-szalon
(3530 Miskolc Csengey Gusztáv utca 15. II/5.)
Bemutatja: Szili József

2012. január 31. (kedd) 18:00
Hadik Kávéház
(1111 Budapest, Bartók Béla út 36.)
Bemutatja: Bazsányi Sándor
 

Szeretettel meghívjuk

Málik Roland: Báb

című, egybegyűjtött verseit tartalmazó kötetének bemutatójára
2012. január 16-án (hétfőn) 18 órára
a miskolci Máger-szalonba
(3530 Miskolc Csengey Gusztáv utca 15. II/5.)
A könyvet bemutatja: Szili József


 

A Bródy Sándor Alapítvány ebben az évben is kiadja a Bródy Sándor-díjat.
A díjat azon elsőkötetes magyar nyelvű prózaírók egyike kapja meg, akinek könyve (novelláskötet vagy regény) 2011-ben jelent meg. A díj összege 350.000 Ft.
A díjra pályázhat könyvének beküldésével a szerző és jelölhet könyvet ugyanilyen módon a kiadó is. A beküldött példányokat kérésre visszaküldjük.

A Bródy Sándor Alapítvány postacíme:
2000 Szentendre, Szajkó u. 4.

További információk: (30) 297 28 06,
brodyalapitvany@yahoo.com

A postára adás határideje: 2012. március 31.