„Tehetetlen dühöt okoz, ha elhitetnek veled valamit, vagy te magaddal, ami nem igaz, nem konkrét hazugságra gondolok, elég, ha a másik elfelejt időben megállítani. Te soha nem mondtad ki világosan, hogy nem leszünk már egy család. Képes az ember dédelgetni az álmait, míg nem…

Mostanában sűrűn tapasztalom, hogy a képzőművészetben is gyakran tűnnek fel teljesen banálisnak tűnő dolgokat ábrázoló művek. Sok esetben persze ezek a képek csak látszólag banálisak, az eszköztelenség és a csend mögött általában sok minden rejtőzik, melyeket…

Az előző bejegyzésemben előkerült egy olyan varázsige is, melynek egy „köznapibb” verzióját számtalanszor használtam már a honlapomon vezetett naplóban. Az Exmemoriam! értelmezésemben (és ez persze sokat elárul az én Harry Potter-olvasatomról is) ekvivalens a Felejtsd…

Egy kis majonézes zöldbab forgott még a számban, amikor megláttam Takács Ferenc szombati cikkét (http://nol.hu/cikk/479812/) az újságban. Még január 22-én, az Eltüntetés című bejegyzésben agyaltam ezen, az akkori példáim itt is előjönnek: ez az „epikus forma jó ideje…

Ma reggel azt mondtam magamnak, szedd szét a Sinistra körzet és A fehér király fejezeteit, és láthatod: mintha önálló novellaként írták volna valamennyit. Minden darabban „el van mondva”, ki a főhős, mi a fő célja/várakozása, stb. Bodor és Dragomán is így tett, bár…