Este kilenc körül megérkezett az új Műút-szám tördelt anyagának fele, a korrektor jó munkásember, s már el is végezte dolgát, de még nem mehet, mint a mór, várja a második rész(t).
Miközben pedig lefekvés előtti pohár borát kitölti és rágyújt egy cigire (Fekete Farkas, ezt az Ön bosszantására írom csak ide), arra gondol, hogy az új számmal megint csak elégedett lehet a szerkesztőség (vö. kkl.mentha.hu/full/log/plog/08/0118.jpg --- egy kép az "Amire büszkék vagyunk"-tablóról); illetve eszébe jut, hogy neki kellene kezdenie egy novellának, mellyel régóta tartozik úgy önmagának, mint néhány szerettének, ám szorgos kicsinyhitűsége még eme holdvilágos éjjelen sem hagyja nyugodni, ezért inkább úgy dönt, Jenei szerkesztő úr örömére kicsit megbuherál egy-két oldalt, hogy a Google találatot jelezzen az "írótüntetés" keresőkifejezésre, mert mindenre van megldás, csak kér néhány napot az akcióra.

Szinte látom is már az írótüntetést. Felvonulunk (hová is? mi elé?), de mind hatalmas táblák alatt roskadozunk, mert az író, ha felülethez jut, ír. :)

Persze egészen más lenne a helyzet a költőtüntetésen...

Kedves Uraim, szerintem az író és/vagy -költőtüntetést, látensen a jóöreg holivudi forgatókönyviró-sztrájk generálja. Ejnye-bejnye, mit is szeretnénk, hova is? Má'
megin' az a sok limuzin hiányzik valahonnan.

"A költészet örök. Mondhatni, amíg virágok nyílnak, és ember él, addig versek is lesznek. Ennél messzebbre nem is kell látnunk. Ebben a kis kötetben, amelynek nem kisebbíti értékét, ha ajándékkönyvnek nevezzük, együtt kapjuk e hármat. Verseket, virágokat, és emberi érzelmeket. Együtt adnak értelmet szerelemnek, boldogságnak, bánatnak és hitnek, s mindannak a sok érzelemnek, amely nélkül rációnk rabjaként, értetlenül szemlélnénk világot s virágokat. A vers, a pillanat érzelmi lenyomata, mint ahogy a fotó, a végtelen rohanás megállításának villanásnyi illúziója. A költő megélt sorsa, a vers mögötti tágas birodalom, nem kis részben erősíti az üzenet valódiságát, hitelét, és eredetiségét. Janicsák István méltó a figyelmünkre. Sokfelé és sokszor bizonyította már, hogy eredendő irodalmi elhivatottsága megmaradt. Zenei sikerei és ismertsége ellenére sem távolodott el az irodalomtól, gyerekeknek írt verseit óvodákban, iskolákban tanítják, ismerik. Szerelmes versei is hitelesek. Csendes, elgondolkodtató, máskor dinamikusan hullámzó, gyönyörűen csengő ritmusai, érdekes egyénisége, és sajátos szókincse megkülönbözteti másoktól. Kreativitása most sem hagyta cserben, a kötet második felében Apáti Miklós költővel írt duett verseit várhatóan mindenki élvezettel olvassa majd, újra, meg újra."
(Janicsák István Versvirágok című kötetének kiadói ajánlója --- a könyv megrendelhető: www.libri.hu/hu/book/irodalom/magyar_irodalom/kortars_koltok/versviragok)

(Az ajánló megjelent a tegnapi Magyar Narancs Szüret rovatában is.)