Nem csak ott, Északfokon van ám hideg! Jelentem, itt is!
Másfelől Thomas Bernhard jutott eszembe, konkrétan a Moserről szóló rész a Megzavarodásból, amelyben a "Moser" nevet nyugodtan kicserélhetjük "a világ"-ra:
"Felémjövetelével bebizonyította ezt az állítást, egyszerre leverő agyellazulást éreztem, azt a növekvő érzést, hogy el vagyok veszve, nyilvánvalóan, leegyszerűsítve azt mondhatnám, hogy Moser jön, az eszem meg megy.

"Ő, Karrer, ismételten arra ragadtatta magát, hogy megkérdezze, vajon ezeken az úgynevezett, mert Karrer mindig azt mondta, hogy ezek az úgynevezett új nadrágok, szóval újra és újra megkérdezte, mondta Oehler Scherrernek, hogy vajon ezeken az úgynevezett új nadrágokon, amelyek valóban újak ugyan, mert még használatlanok, de ugyanakkor az éveken át tartó tárolástól mégsem teljesen kifogástalanok, amit ő, Karrer, nem kíván elhallgatni Rustenschacher elől, aminthogy ő, Karrer, egyáltalában semmit sem kíván elhallgatni Rustenschacher elől, ami a nadrágokra vonatkozik, mert ő semmit sem tud elhallgatni, ami ezekre a pulton heverő és Rustenschacher unokaöccse által fény felé tartott nadrágokra vonatkozik, mert nem az ő, Karrer, stílusa, hogy akár a legcsekélyebb dolgot is elhallgassa Rustenschacher elől, ami ezekre a nadrágokra vonatkozik, amiképp sok mindent nem tud elhallgatni Rustenschacher elől, ami »nem« ezekre a nadrágokra vonatkozik, holott neki, Karrernak bizonyosan előnyös volna, ha sok mindent elhallgatna Rustenschacher elől, amit nem hallgat el Rustenschacher elől, hogy vajon ezeken a nadrágokon miért mutatkoznak ilyen félreismerhetetlenül ritkás szövésű helyek, amelyek az embert nyomban bizalmatlanná teszik az ilyen nadrágok iránt, mondja Karrer búskomoran Rustenschachernak, mondta Oehler Scherrernek, már ezeken az új, ámbár régóta elfektetett és ezért már nem egészen kifogástalannak tetsző, de mégiscsak teljesen használatlan nadrágokon ritkás szövésű helyek mutatkoznak, mondta Karrer Rustenschachernak, mondta Oehler Scherrernek."

(Bernhard: 'Járás')

"Az öltözködéssel egyáltalán nem kell törődni."
(Márai Sándor: Füves könyv)

Halálos tavasz, szerkesztő úr! Komisz, igen komisz. Nem rettent már meg kissé magától a helységnévtől? Hollóstető? Nem fogott némiképp gyanút? Sejtelme nem vált balsejtelemmé? Minek is a teteje? Kivel futhat össze ilyen helyeken a jámbor lélek? Brandon Lee árnyéka gitározik egy fekete fenyő tetején? Éjjeli látogató nem volt esetleg? Az öreg Edgár Apó?

Kedves fekete farkas, ezt épp úgy mondtad, mintha minimum holmi farkassal kellett volna találkoznia a szerkesztő úrnak Hollóstetőn, vagy egyenesen magával rézfaszú bagollyal.

Várjunk csak, most jut eszembe, a feleségem mesélte egyszer, hogy a "rézfaszú bagoly" kutyafasza volt az ijesztgetések sorában. Sokkal jobban félt a következőtől:
"Ott áll a szar a baltával!"

(És jaj, mily távol kerültünk az eredeti témától...)

sem edgár apó, sem a rézfaszú, sem a szar (ki ül le olyan hidegben?). Balta volt, de csak azért, mert a kályhák zabálták a fát. Az öltözködés? Jött pl. két vadász beírni magát, hogy mennek lesre, kint is alszanak (vagyis egy vadász és egy outsider, „vendég”, utóbbi arcán a hidegtől is hidegebb hajnalok biztos kézzel felvitt fantáziarajza). Nem vadászni kell tudni, hanem öltözködni – mondta a szaki (vajon Laura mit válaszolna neki? Vagy Márai?). De félre hegy, és félre (Hollós)tető – mikor beszámolhatnék egy igazi Akcióról is. „Kisétálni a városból”. A Búza tértől a vár utánig, a villamos végállomásáig mentem gyalog, és közben arra gondoltam, hogy nem csupán a várost, hanem legalább két évtizedet is lerázhattam magamról. Aznapra. Másnap ott folytattam, ahol elhagytam: „vajon ezeken a nadrágokon miért mutatkoznak ilyen félreismerhetetlenül ritkás szövésű helyek, amelyek az embert nyomban bizalmatlanná teszik az ilyen nadrágok iránt”.

Béki Istvánnak van egy olyan verse, amelyben refrénszerűen ismételgeti, hogy "kijárom magamból a várost". Fiatalabb koromban elég sokszor mentem be gyalog az egyetemre akár a Búza térről, akár az Avasról (már amikor ott laktam), hasonló szándékkal. A baj akkor is az volt, amit te is írsz most: másnap ott folytattam, ahol elhagytam...
Nem lehetne kidolgozni valami hosszú távon is sokkal jobban működő stratégiát erre? Ránk férne...