Tegnap A londoni férfi díszbemutatója a miskolci Kossuth moziban, utána közönségtalálkozó a rendezővel. Sokan voltunk; ahhoz képest biztosan, hogy a Népszabadság kritikusa megírta, egyedül ült a pesti mozi nézőterén. De viccen kívül: csak a nézőtér harmada üres. A film felénél kijöttem, mert érkezett Tarr Béla. Gyors egyeztetés (jövő héten a filmgyárban csináljuk az interjút a Műútba), üdítő beszélgetés. Vége felé látom, hogy egyre izgatottabb. A bevonulást latolgatjuk, Tarr kiszűrődő zörejekből, félhangokból tudja, hol tart a film, még nem lehet, mondja, most nem szabad... Amikor bemegyünk, a stáblista látható a vásznon, a rendező mérges, mert a felső sorban elfolynak a betűk. Aztán a beszélgetés, majd a kérdések (milyen levest evett a filmen Bók Erika?). Végül, már kint a fotósok előtt, gyermeki felszabadultság a filmjeivel a világot bejáró és meghódító filmrendező arcán. A kérdések a celluloid létezéséig érvényesek, mondta Bódy kapcsán, két évvel ezelőtt.
most nem szabad...
2008.02.22. 09:52 :: Jenei
4 komment
Címkék: interjú film népszabadság művészet miskolc tarr béla a londoni férfi jenei bódy műút díszbemutató még nem lehet most nem szabad
A bejegyzés trackback címe:
https://muut.blog.hu/api/trackback/id/tr37349516
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nagyon jó film, nekem most ez a legerősebb Tarr Béla-élményem. Milyen szép, ahogyan a váltóőr ül az asztalnál, kiveszi a pálinkás üveget a fiókből, tölt, és néz - mint a Sátántangóban az orvos a tanyán: figyel. (Végletesen, magányosan.)
Valahol olvastam, hogy a kritika számonkérte: miért nem épített díszlettel csinálta, miért kellett ehhez h e l y s z í n. Így volt hiteles: beszél a nézés, beszél a csend, beszél a táj, dráma van Szirtes Ági könnyeiben, Derzsi János arcában. Az egész: mint a színház.
Valahol olvastam, hogy a kritika számonkérte: miért nem épített díszlettel csinálta, miért kellett ehhez h e l y s z í n. Így volt hiteles: beszél a nézés, beszél a csend, beszél a táj, dráma van Szirtes Ági könnyeiben, Derzsi János arcában. Az egész: mint a színház.
A film legelső képe a hajóorr, kétoldalt egy-egy kis kajütablak. Mondtam már Bíró Tibornak, a mozi igazgatójának is, de Tarrnak is, ez a bálna! Nekem a bálnát juttatta eszembe a Werckmeisterből. Messziről jön, a bezártságban élő ember(ek)hez, és feldúlja az életüket. Tarr csöndesen somolygott, van igazság benne, mondta, majd kicsit később: hozza a bűnt.
kishonthy 2008.02.23. 05:08:49
Csak az a szörnyű és oltári buta kérdéseket feltevő újságírónő ne lett volna
Utolsó kommentek