Téved kedves Szerkesztő Úr! Nekünk farkasoknak azonnal feltünt, hogy lány, tudja azok az édes illatok. Persze átláttuk a Hemingway-féle la mar-el mar dilemmát, de ahogy Santiagonak, a bajnoknak, el champeon, csak nőóceánja lehet, mi tudtuk volna, mégha nem érezzük a szagokat akkor is, hogy az önök aszfaltos húsú kígyója, 1 nő.

"ne tessék fosni. / * / bocsánat, exkremenciás uram. / * / la merde."
(nyilas atilla)

A próza. Na most drága hölgyeim és uraim, azt ami vagyunk, oldjuk fel kevés vízben, és nézzük ahol elfolyik. Ha pedig már itt vagyunk, onnan, ami elénk van emelve, miszerint beobachtungstelle, alszelem sincs, hogyan láthatnánk bármit is??

„Mintha (képletesen szólva) az írónak félreszaladna a tolla, s az így keletkezett melléfogás önmaga téves voltának tudatára ébredne. De talán szó sincs melléfogásról, hanem — magasabb értelemben — az egész folyamat valamely lényegesebb alkotóeleméről. És mintha a melléfogás éppen dühös indulattal az író ellen fordulna és tiltakozna, nehogy talán kiigazítsák, mondván: »Nem, engem ugyan nem radírozol ki, itt maradok vádló tanúságodul, tanúságául annak, hogy te nagyon, nagyon is rossz író vagy.«”
(J. D. Salinger: Seymour: bemutatás; ford.: Tandori D.)

nagy az öröm a mi utcánkban: kkl eltalálta, mi értelme volt a hajnali prózautáló (önutáló) kommentemnek :) danke

Mi tagadás, már amikor beírtam, akkor gyanús volt a dolog, de aztán most kicsit továbbolvastam, és meg is van, honnan származik a (jelöletlen) idézet Salingernél:
„Kierkegaard-tól, és alig-alig tudom megállni, hogy arra a gondolatra, miszerint éppen ez a Kierkegaard-idézet talál --- meglepő módon --- olyannyira elevenébe néhány egzisztencialistának, köztük néhány túlságosan is gyakran publikált francia mandarinnak, ne dörzsölgessem némiképp diadalmasan a kezemet. [Itt Salingernél lábjegyzet áll: Ez az igen-igen szerény kis szidalmazás, bár teljes egészében gáncsolható, ugyanakkor azonban az a tény, hogy a nagy Kierkegaard soha nem volt kierkegaardiánus, még kevésbé egzisztencialista, nem szűnő örömmel tölt el egy bizonyos szerény besorolású intellektuelt, sőt mindjobban megerősíti hitét valamiféle kozmikus költői igazságszolgáltatásban, ha nem egyenesen egy kozmikus Mikulásban.] Nem tartom okvetlenül szükségesnek, hogy valakinek mindenképpen külön víz- és rázhatlan* ok kell ahhoz, hogy idézzen írók műveiből, akiket szeret, de biztosíthatom önöket, hogyha valakink történetesen van ilyen oka, az mindig nagyon rokonszenves[...]”
_______________________________________
* Két kiadás is megvan ebből a kötetből, de mindkettőben benne ez a hiba (?), jelen esetben és szempontunkból ráadásul egészen pontos helyen, mintha épp ez lett volna a szerző (és/vagy a fordító) szándéka.