nekem már vannak plusz információim, és mindig csak talpraesettebbnek éreztem magam, ha csalhatok. de ez az érzés már elmúlt, úgyhogy kipróbálok valami újat: mi van, ha elcsalom a csalást?...
szóval ez lehet az a történet, ami csak ma történik meg, hogy "alpha" (több értelemben is jellemezhető így) elindul kis városában. először kerülőúton a Karitászba megy (azér kerülő, mert autóval viszik)a nem használatban lévő ruháival aztán tovább autóval fel a hegyre plakátolni (ill. felmegy, hogy lejöhessen), aztán tovább rohangál nekem schopenhauert fénymásolni, meg vissza a könyvtárba, mert készülni is akar a főiskolán nemsokára induló kreatív írás szemináriumára stb.
és mindeközben a végletei ellenpontja, a szépmellű lány (lásd: omega) tőle a lehető legmesszebbről a lehető legközelebb szeretne kerülni hozzá.
a történet címe: "közelítés"
ennyike.

Egy feladvány


Mérhetnénk menetekben, mint a boxban.
Bár a szabályokat nem ismerem,
a pontozótábla szerint
5:0 az állás.

Alpha messziről indul,
időtlen kényszerképzet a vágy,
hajtja. Igazad van,
legalább a jelenben öltene testet.

A fehérneműt úgy veszem le,
hogy közben valami takarjon.
Ne lásd, milyen könnyűek lettek
a puhán himbálódzó mellek, szabadok.

A becsület nem erkölcsi fogalom,
csak kényszerképzet ez is,
innentől mindegy, bal vagy jobb horog.
Számolj vissza tíztől. Lélegezz mélyeket.

A legmesszebbről indultam.
Tovább már nem is lehet talán,
kiütéssel nyerek. Formátlanok,
már a melleim sem a régiek.

Hónapok óta leáll a hűtő,
savanyodik benne a tej.
A koordináta-rendszerben
elmozdultak a pontok,

bal vagy jobb horog, mindegy,
leterít félidőben. Omega tereptárgy,
alpha tereptárgy. Hol a rács?
És mióta ülnek a gyerekek az ablakban?