gam a város labirintusszerűségét tartom az egyik legfontosabb tényezőnek, melyben csak eltévedni lehet, ugyanakkor nem lehet eltévedni. Velencei fotósorozatomban a fentebbiek miatt nem is a közismert, unásig fényképezett épületeket, hanem e labirintus apróbb összetevőit, mállott vakolatú falait, konkrétan Velence tégláit örökítettem meg — érzésem szerint mind a város „története”, mind pedig labirintusszerűsége megképződik mimetikusan ezekben téglafalakban. Ami pedig e felvételekből „lejön”, talán tartalmaz egy másik, kedvetlenebb történetet, illetve annak gyalázatos végét. Igen, attól tartok, Velence tényleg sülly
Utolsó kommentek