Ami azt illeti, idén sem tudok megjelenni a Tokaji Írótáborban, szubjektív és objektív akadályoztatás miatt — holott se Leningrad-koncert, se fellépésem nem lesz a Szigeten… Ám ha már tavaly bátorkodtam (értsd: volt pofám) „képeslapot” küldeni Tokajból (lásd: muut.blog.hu/2008/08/29/nyarvegi_anzix), idén is megteszem, de sőt még az előtt, hogy egyáltalán elkezdődne maga az írótábor.

Íme az anzix képoldala:
kkl.mentha.hu/full/log/plog/09/0811.jpg
— és a szöveg a hátlapon (jó apró betűkkel írva, hogy maradjon hely a címzésnek és a bélyegnek is — holott ez utóbbi helyére legszívesebben felskiccelném egy szó nyolc alibijét):
Mert néha el kell menni a legvégéig, lecsúszni a legmélyéig — onnan gyere vissza, s akkor elmondhatod, szép vagy, nagyon szép — legalább magadnak az —; szolid, behódoló iszonyat rettent az egyre csak szürkülő ég alatt. Ha egy problémával érkezel, tízzel fogsz távozni; s bár világ életemben óvakodtam a kicsinyességtől, melyet adott esetben mégis megközelítettem, mert olykor megkerülni sem lehet, mégis azt hiszem, hogy ha otthon érzed magad, megcsalattatsz, ha nem érzed magad otthon, te magad csalsz — újabb és újabb értéktelen, megavasodott szofizmák, szerencsétlen möbiusz-gondolatmenetek, kifordítva minden, semmi sem belül elrendezett semmi. Paradox zsákutca, inverz való (a világmindenség nagy titkának megfejtése maga a Pokol). Egyre csak igyekeztem nem meggonoszodni; nem akartam semmit ártani, s nem is ártottam, már azon kívül, amennyit pusztán magával a létezésemmel rontok a világon — „Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepűl, / s minden míve tünő szárnya körül lebeg!”
Minden csak jelenés; útvonal, megfejtettnek hitt labirintus, de nincs út, csak háló, az útvesztő a maga tébolyító kuszaságával; rettegek leírni bármit is, mert mintha negatív deja-vu-vé válna minden, mintha halálosan pontos és mindig és feltétel nélkül beteljesedő jóslatként (értsd: prekognitív indisszonanciaként, inger elé helyezett válaszként, időben elcsúsztatott reflexként) realizálódna. (1+1≈2, mintha ennél több racionalitást már nem is tudnék felmutatni.)
De komolyan mondom, mindent összevetve: élni jó. (A többi béna csönd, giccses pukkedli.)
Ölel: l.

Csobánka Zsuzsa hangulatjelentése a programról a Literán:
www.litera.hu/hirek/egy-nap-elet-tokaj-instant

Csobánka Zsuzsa hangulatjelentése a programról a Literán:
www.litera.hu/hirek/egy-nap-elet-tokaj-instant