A Műút Szöveggyár Tábor résztvevőinek közös szövegimprovizációja
Jártunk az Egyedi Gépgyár romjai közt, hol
Sorsokat rajzolt a penész vasbeton falakra.
Igaz, hogy sörbe fulladt majdnem minden tervünk,
De mégis fogékonyak vagyunk a bölcs szavakra,
És a Ferit mi mind megvertük,
Nincs baj, mert piros
Az Unicum keresztje, átugrottunk estéről estére egyedi dimenziókba.
A hét kérdése lett, hogy: öntöd-e?
Impressziók, hempergések, berúgások, szeresd és öleld magadhoz
A világot,
Apu szigszalagozott ujjai vagyunk,
Szegény kicsi Gombócka beteg szemei.
Az se baj, ha ellopják a vacsoránkat,
Álmodtunk lábszagban, ugrottunk szivacs-tóba,
Tizenegykor kapuját bezárta a Zóna.
Klipforgatás közben fel-alá szaladtunk a terepen,
Az eső is szépen összetartott minket,
Nappal a klipek, este mi forogtunk,
Kocsmából kifelé dalokat kántáltunk,
S „lehet, hogy” a világ végleg a plafonra költözött,
S innét hiányzik egy verssor.
Valószínűleg azért, mert több filmet láttunk,
Mint könyvet.
Szivacsok között csak a fejünk maradt,
És a tócsákból k.kabai nézett vissza,*
Zöld volt, mint háztetőkön a fű,
Ruháját egy pár női szakadék, szemét őrült csillogás és négy centi rövid alkotja.
Izzadtál, bűzlöttél, kifeküdtél,
De sebaj, mert a közösségi energia, mi táplál s támogat,
Hiszen ott vagyunk mind a takonyzöld szobában,
Nem vagy te lázas?
Ádám, Éva, bennszülött, hajléktalan?
Szerencsétlen Laliról pornófilmet forgattak,
De viszont a fasza nem volt olajos.
A beteg kisfiú lehelete a frászt hozza rám
Minden hideg vasgyári éjszakán.
Zöme nem tudja, hol lakik itt a cigány nő,
De térkép a kéz...
A jógaszoba a hajkefék Bermuda-háromszöge.
Hajnalban „nem hagytak beengedni” minket.
Tudjuk, mi a globális szex és az orális felmelegedés,
És mind tudjuk, hogy mi lesz, ha megnézzük a Psychét,
Felszalad tőle a szemöldököm.
Petra az esernyők réme, már azt hitte, Leilának vége.
Dorottya a tábor legfiatalabb résztvevője, ki kedvességével
Mosolyra fakasztott engem.
Előre tudtuk már, hogy nyomorék lesz ez a vers.
Szegény kicsi beteg vers.
Zemlényi Attila beteg verse vagyok.
Mégis, mint a szemünkbe dörzsölt csípős paprika,
Ég belénk a júliusi Miskolc.
Ezt a verset Gábor elviszi az Északnak,
Egy-nulla-nulla-egy, a Vasgyár visszavár!!!
* Zemlényi! Kung fu!
Utolsó kommentek