A Miskolcon megjelenő irodalmi, művészeti és kritikai folyóirat legújabb számának borítóin a helyi Bor-Is és Eszem-Iszom nevű vendéglátóipari egységek falain látható, Erdély Miklós tervezte fotómozaikok részletei szerepelnek — e faliképekről ír mozaikosan Müllner András — ez az írás olvasható a lapszám Literás ajánlójában.

A lapszámot Sopotnik Zoltán versei nyitják a hamarosan megjelenő Futóalbum című kötetéből válogatva; s szintén közeli megjelenésű köteteikből publikál prózarészleteket Kukorelly Endre (Ezer és 3), Spiegelmann Laura (Édeskevés), Péterfy Gergely (Halál Budán) és Neszlár Sándor. Verseket közöl Pollágh Péter (ajánlónk címét is tőle kölcsönöztük, illetve versciklusa szintén olvasható a Literás ajánlóban), Ayhan Gökhán, Nyírfalvi Károly, Barkóczi Ákos, Jancsó Noémi, Lázár Bence András, Menyhért Anna és Aczél Géza. Magolcsay Nagy Gábor logomandalái mellett olvasható még Tétényi Csaba fordításában Maynard James Keenan Ketté című szövege.

A szépirodalmi rovatot Centauri rövidprózája zárja — az ő köteteiről Sántha József írt kritikát, Demény Péter recenzeálta Benyovszky Krisztián könyvét, Nagy Boglárka pedig Alice Munroét. Bárány Tibor alapos és kimerítő bírálatot közöl Bókay Antal Bevezetés az irodalomtudományba című tankönyvéről, s a kritikai rovat legterjedelmesebb blokkja az új Esterházy-regénnyel foglalkozik: a három kritika (Mikola Gyöngyié, Dunajcsik Mátyásé és Gerőcs Péteré) mellett a lap közli a Pulzus kritikai beszélgetéssorozat június 12-én lezajlott beszélgetésének szerkesztett változatát is a Semmi művészetről.

A művészeti rovatban a júniusban lezajlott Miskolci Nemzetközi Operafesztiválhoz (OPERAMI) kapcsolódva Méhes László tanulmányát találjuk Peter Konwitschny művészetéről, illetve a rendező egyik szövegét. A Műcsarnokban megtekinthető Na mi van? című kiállítás adta a lapszám illusztrációs bázisát, e kiállítás megnyitószövegét közli Beöthy Balázs; Dunai Tamás pedig a Spirál című új magyar képregényt méltatja.

A Kikötői hírekben a hat világnyelv aktuális irodalmi történéseiről tudósít Lukácsi Margit, Márkus Krisztina, Klopfer Ágnes, Paksy Tünde, Gilbert Edit és Kutasy Mercédesz; a lapszám képregénye Lakatos István 16 oldalas, színes munkája, a Miserere homine.

„Most már látom: a férfi, aki a nyulat mintha / ringatva tartaná a karjában, ő olyan, mint aki / halott, mint akit előástak így még egészen tartható / testtartásban, és valami kitartóság is van, az arcon / a maszk maga a tartósság, a lepusztulásé. A nyúl, / akinek a képeket magyarázzák, ő olyan, mintha élne, / csak aludna, vagy mintha Ophéliát Hamlet még egyszer / így — — — és semmi köze a közkeletűhöz, hogy »nyuszi«. / A zubbony, a trikó, talán, ha jól nézem, a nadrág / ormótlansága, és a hosszúfülű lény békéje, a fényképen / a középtérben a nézők esetleges arca, a férfi és a nyúl / oldalsó főhelye: se tragédiát, se belenyugvást nem / sugall, ez egyszerűen így van, megvan, ennyi van, eddig / lehet eljutni, amikor már valami esélytelen, valami / lehetett volna, de már csak a képek magyarázása. // »Hogyan magyarázzunk meg egy halott nyúlnak képeket 1965« / A dolog maga pedig túl van az első két évtizedén, az időn.”

(Tandori Dezső: Beuys és a képmagyarázás;
fotó: Szentirmai Dóra)

A leglényegesebb körülményre majd máskor térek ki,
ha egyáltalán kitérek.”
(Erdély Miklós: Metán)

Nyolcvan éve, 1928. július 4-én született Erdély Miklós, építész, író, költő, képzőművész, filmes, ..., ..., ..., a magyar neoavantgárd legmeghatározóbb alkotója és fő motivátora; mi több, megkockáztatom, hogy a 20. századi egyetemes művészettörténet három legfontosabb alakjának egyike (Marcel Duchamp és Joseph Beuys mellett).
 

E kép a miskolci Eszem-iszom ételbárban készült (fotó: Kabai Zoltán), ahol Erdély egyik fotómozaikja található (van ám Miskolcon még egy: a Búza téri Bor-Is nevű egységben). E murális munkákról és Erdély Miklósról is olvashatnak majd a Műút következő, augusztus közepén megjelenő számában.

„Mppmfmffm mpfmmmfmmffpfmp. Mmpmpppffmpppmpmppmpmfmpmppppm.”

Ой в гаю, при Дунаю, соловей щебече,
Вiн свою всю пташину до гнiздечка кличе,

Ой тьох тьох i тьох тьох тьох,
Соловей щебече,
Він свою всю пташину до гніздечка кличе.

Ой в гаю, при Дунаю, там музика грає,
Бас гуде, скрипка плаче, милий мій гуляє.

Ой тьох тьох і тьох тьох тьох,
Там музика грає,
Бас гуде, скрипка плаче, милий мій гуляє.

Ой в гаю, при Дунаю, тужу самотою,
Плачу, тужу, щеретаю, милий за тобою.

Ой тьох тьох і тьох тьох тьох,
Соловей щебече,
Він свою всю пташину до гніздечка кличе,

Ой тьох тьох і тьох тьох тьох,
Там музика грає,
Бас гуде, скрипка плаче, милий мій гуляє...