„Álltam egyszer a Katona kirakatánál, nézegettem az előadásképeket. A kilencvenes évek közepén lehettem. Arra gondoltam, milyen lenne, ha drámákat írnék, és játszanák egyik darabomat. Álltam később a Katona büféjénél, vártam a Portugál-premiert. Kilencvennyolc októberében voltam. Arra gondoltam, hogy egyszer erre gondoltam.” Ezek Egressy Zoltán szavai. A Portugál-premier több mint tizenkét éve volt, a Portugál a Katonában túl van a háromszázadik előadáson. Egressy Zoltán darabja máshol is példátlan sikerrel szerepel színpadon. Sokan és sokféle megfejtését adták, miért szereti ennyire és miért nem un rá a közönség. Ilyen magyarázat, hogy Egressy Zoltán végtelenül „színházi szerző”: a kacagva szórakoztatótól a szívbemarkolóig mindent tud és mindent meg is tud mutatni. Ezért méltatlan is, hogy minduntalan a Portugál sikere tolakszik előre, hiszen Egressy Zoltán sokoldalú drámaíró, akinek nem mellesleg a prózája is meghatározó, és aki újságíróként is jegyzett. Ő a vendége Az író színháza című sorozatnak február 3-án, csütörtökön este 7 órától a Csarnok Műhelyházban.

Az író színháza című beszélgetős sorozatot a Miskolci Nemzeti Színház szervezi az Észak-Magyarország napilap és a Műút folyóirat közreműködésével. A széria vendége volt eddig: Tasnádi István, Vinnai András és Németh Ákos. Egressy Zoltán Miskolcon a most elkészült regényéből olvas fel részleteket.
 

A Magyar Nemzet méltatlan támadássorozatot indított a magyar filozófia, esztétika és klasszika-filológia kiváló képviselői ellen. A célba vett személyek, többek között Bacsó Béla, Heller Ágnes, Radnóti Sándor, Steiger Kornél, Vajda Mihály és Weiss János a kortárs magyar bölcsészet legjelentősebb alakjai közé tartoznak. Ezt tanulmányok és kötetek sokasága támasztja alá és tanítványaik, kollégáik, vitapartnereik személyes tanúsága igazolja. Aki őket politikai kegyenceknek, sikkasztóknak, rablóbandának állítja be, az nemcsak e filozófusokat sérti meg, hanem a magyar tudományos életet. Tudomány és társadalom szembeállítása komoly károkat okozhat a mai magyar kultúrának.

Természetesen mindenkinek joga, a sajtónak pedig egyenesen feladata, hogy pályázaton elnyert közpénzek felhasználását firtassa. Csakhogy itt nem erről van szó. A támadásban semmiféle komolyan vehető tudományos vagy szakmai érv nem hangzott el, a cikkek tele vannak csúsztatásokkal, ártó szándékuk nyilvánvaló. Hangnemük, logikájuk egyes elemeiben emlékeztet a huszadik században már megélt értelmiség-ellenes kampányok stílusára.

A megtámadott filozófusok anyagi felelősségét vizsgálják meg az erre hivatottak, ha ennek szükségét látják. Mi azonban, azok a szerkesztők és kiadók, akik tanulmányaikat, könyveiket olvassuk, akik írásaikat gondozzuk és kiadjuk, akik műveiket tanítjuk, vagy épp vitatkozunk velük, akik meg vagyunk győződve a megtámadott filozófusok szellemi rangjáról, tudományos felkészültségéről, akik nem vonjuk kétségbe az érintettek szakmai és etikai megbízhatóságát, akik olvasóik, kollégáik, tanítványaik, szerkesztőik, barátaik vagy csak távoli tisztelőik vagyunk, elhatárolódunk az ellenük indított lejárató-kampánytól, és nem adunk fórumot az ellenük irányuló, szakmailag megalapozatlan, politikai célú támadásoknak.
 

2000
Aspecto
A Vörös Postakocsi
Balkon
Beszélő
BUKSZ
Ex Symposion
Fordulat
Helikon
Irodalmi Páholy
Jász Attila, az Új Forrás főszerkesztője
Jelenkor folyóirat
Jószöveg Műhely Kiadó
Kalligram Kiadó és folyóirat
Kijárat Kiadó
Literatura
Magyar Lettre Internationale
Metropolis
Műút
Kőrössi P. József, a Noran-Libro Kiadó vezetője
Nyerges Gábor Ádám, az Apokrif főszerkesztője
Ókor folyóirat
Parnasszus
Revizor
Szénási Zoltán, az Új Forrás szerkesztője
Thalassa (Imago Budapest)
Závada Pál, a Holmi szerkesztője
 

Megjelent a dűlő,
a Műút folyóirat önálló tartalmú digitális mellékletének első száma.
Benne: Tandori Dezső: Toulon (részletek).
 

 
„Megkérdezik: mi hát Toulon?
»Túl innenen, innen túlon.«
De a Toulon-élés nem = túlélés! Ily toulzásba ne vidd!”


letöltés [pdf, 3,9 MB]
 

Szerkesztőségünk ezúton is gratulál rendszeres szerzőnknek, a Műút-könyvek legújabb kötetét is jegyző Bazsányi Sándornak kitüntetése alkalmából!
 

„A tudatlanok vakmerőségével vágtam bele a szakmába” — idézi fel a kezdeteket Németh Ákos. Ő az a drámaíró, akit első drámakötete megjelenésekor így ajánlottak az érdeklődők figyelmébe: „fergeteges költőiségű, nyers darabja mélyéről egy álomi tüzektől kipirult, látomásaitól ittas, mindent merő, vérbeli drámaírókamasz izgatott portréja dereng föl.”
„Németh Ákos színházban gondolkodik”; „Évek óta nem hallhattunk ennyire színpadkész párbeszédeket” — drámaírói színrelépését ezekkel üdvözölte a mértékadó színházi kritika.
„Engem az emberek érdekelnek” — fogalmazza meg drámaírói hitvallását ő maga. „A köznapi dolgok izgatnak: mit mond egy férfi egy nőnek, amikor szakítanak; az emberek miként adnak hangot keserűségüknek, amikor szerelmesek, és vajon hogyan gyűlölik, és hogyan szeretik egymást? Az életben a legsúlyosabb tragédiák is közhelyekbe fulladnak, mivel képtelenek vagyunk ilyenkor »viselkedni«.”

Németh Ákos színházi ember: a drámát a közönség elé kerülés lehetőségeként látja. Ezúttal ő maga a téma: január 20-án este 7 órától a Miskolci Nemzeti Színház Csarnok Műhelyházában vele beszélget Bujdos Attila Az író színháza című sorozatban.

Az író színháza alkalmain kortárs magyar írókkal találkozhatnak az érdeklődők a Miskolci Nemzeti Színház, az Észak-Magyarország című napilap és a Műút folyóirat jóvoltából. A beszélgetések témája: milyen sokféle módon közelítenek a magyar valósághoz, a jelenhez és a múlthoz a színpadi szerzők; mennyi feltáratlan, pedig feltárható és megmutatható rétege van az életünknek; mennyi mindenről — és milyen komolyan/játékosan — mesél a magyar nyelv. S hogy mennyire szükségünk van minderre, hogy magunkra ismerhessünk.
(Az író színháza sorozat vendége volt korábban Tasnádi István és Vinnai András.)
 

Minden kedves olvasónknak és szerzőnknek ezúton is békés karácsonyt és boldog új évet kívánunk!