A kis (geci) Eric Cartman megjelenése mondhatni időszerű (de legalábbis elkerülhetetlen) volt ezen a blogon. Mondjuk a nem kevéssé tanácstalan arckifejezése — amely ezért annyira nagyon nem vall rá — meglepő. (Vö. esetleg a képpel, ahol legnagyobb kispöcsként — egymaga — mutogatja a hájas seggét [kkl.mentha.hu/full/log/plog/06/1030d.jpg], hogy még a barátai [akik amúgy és nem mellesleg utálják őt] is rácsodálkoznak.)
Engem mégis érdekelne, kedves Jenei kollega, kinek is akartál üzenni az utolsó mondatodban.
Különben épp Cartman kedvelt mondatával távozom: „Na csá, gyíkok, én leléptem!”

Kedves Szerkesztők, megnéztem a Wikipédián a bejegyzést. Ezzel kapcsolatos megjegyzésem: nekem hiányzik a leírásból, hogy miként született a szerkesztőség, és hogy miért, mi alapján döntött úgy a kiadó, hogy ez a szerkesztőség kapja a lapkészítés jogát.

Kedves JávorPé,
azt hiszem ez épp az, amit hamar kitörölnének onnan, mint az enciklopédiába nem való ("felesleges") adatot. De tegyen egy próbát! Ön is szerkesztheti a szócikket, én pedig ígérem, nem fogom vandalizálni a munkáját.

ha én megszeretnék a nívós tartalmáért, pofás kinézetéért egy lapot, esküszöm, nem érdekelne, miért, és főleg milyen testület milyen módon osztott mit, ehhez azért egy sajátos érdeklődés kell. Ilyen kisvakondos. Ide most be kéne akkor írni, hogy ki volt a másik pályázó főszerkesztő, és azt, hogy mi döntött a mostani mellett? És azt, hogy ki volt a kuratóriumban? És azt, hogy ki volt, kik voltak a felkért szakértők? És azt, hogy mi mit gondolunk, ők mi alapján döntöttek? Azt is megmondjuk, hogy szerintünk jól döntöttek-e? Jaj, drága jávorpé, látott már maga ilyet valahol?

Nocsak, nocsak. Drága Jenei Szerkesztő Úr, ön nem tartja fontosnak a keletkezéstörténeteket? Általában sem, és konkrétan a saját lapjával kapcsolatban sem? Engedje meg, hogy kételkedjem.
Engem pl érdekel, hogyan és miért lett a Nyugat, vagy a 2000, vagy a Műút. Ez is hozzá tartozik. Szerintem nem vall finom emberre a kisvakonokozás.

Kedves K. Kabai Szerkesztő Úr, nekem honnan kellene tudnom, mi volt a pályázatukban? Nem önök írták, együtt? Nem önök tudják, hogy milyen közös akarások tették önöket szerkesztőséggé? A szócikket nem én nyitottam, hanem önök.

hmmm....szőlő vagy attak....

én speciel kimondottan szeretem kisvakondot, ezen nőttem fel, ez az én bajom persze, és a kisvakondozás az én szótáramban nemhogy negatív tartalmú, sőt: egyenesen kedveskedő:)) Mindig a bennfentesség tudatának és a naiv érdeklődés látszatának helyes arányain gondolkodom, amikor véleményt formálok egy számomra kedves, és a magam eszközeivel támogatni kívánt ügyről. És a háttérinformációkat célirányosan kutató jávorpé-kommentek olvastán is ezen morfondírozom. No de miért én? Majd jön a Mezőőr, és megválaszol. Én csak szerkesztő vagyok, de szólok a főszerkesztőnek, adja be ezeket az infókat a wikipédiához. Szlgáltatunk és félünk:)

azzal nem értek egyet, hogy nekünk a pályázatunkat (!) (vagy ami benne volt) fel kellene tennünk a wikipédiára. Napnál világosabban tükrözik ezt a lapszámok. Így is lehet...

Jó.
Én kérdeztem, és az apropót az adta, hogy a szerkesztőség - szerintem helyesen - nem kizárólag a lapszámok alapján határozza meg önmagát, hanem pl. a portál és a blog után, immár a Wikipédián is. Ha a szerkesztőségnek fontos az önmeghatározás, nekem, olvasójukként miért ne lehetne fontos, hogy még többet megtudjak a szerkesztőségről, és elmondjam, hogy szerintem mi hiányzik belőle. Szerintem erre vannak a kommentek - ha csak a szerkesztőség beszélgetéseit szolgálnák, olyan opciókat kellene adni hozzá. Ami a kíváncsiságomat illeti: nem azért kérdezek, mert egy kedves kisvakond vagyok, hanem mert érdekel a válaszuk.

letisztult a dolog: én úgy látom, hogy a szerkesztőség igenis a lapszámokkal határozza meg magát. Ezért fordulhat elő, hogy adott esetben talán önmagukban egyfajta beszámolóként is működhetnek. A wiki meg a blog etc. nem az önmeghatározás szubsztanciális eszközei, nem itt, ezeken a fórumokon kell nekünk magunkról, mint folyóiratról "képet kialakítanunk" -- bár elismerem: színezheti a rólunk kialakult képet, amit itt nyújtunk. De a lényegen ez nem változtat: lapszámok és lapszámok, és megint csak lapszámok (www.muut.hu ). Szívünk-lelkünk abban van, és a tudásunk java. (ismétlem: a "kisvakondos" szó értelmezéséhez képzelje maga elé a figurát; én nem jártam jól, nekem Eric Cartman jutott:))

egyébként pedig itt minden megvan, mit tudni érdemes: www.muut.hu/sajto/index.html

Jó reggelt mindenkinek,
de korán elkezdtük, én még most ébredtem csak. (Na ja, aki éjjel még otthon korhelykedik...)
JávorPé, értem a probémát, azt hiszem; de nem tudom, mennyire lenne "érdekes" a pályázatunkkat bárhol is megjelentetni --- hiszen azt gondolom, az eddigi lapszámok egyértelműen beszélnek céljainkról, ízlésünkről, stb. Másfelől pedig ez egy egyszerű történet: volt pályázat, a főszerkesztő felkért három embert a közreműködésre, ez a pályázat nyert, így lett a szerkesztőség. Magáról a döntési folyamatról én nem sokat tudok. Ez ügyben a döntést meghozó kuratóroiumot kellene talán faggatni.

Kedves Szerkesztő Urak! Engem nem győztek meg, az alábbiak miatt. A lapszámok, persze, magukrét beszélnek - ez rendben is van. De önök szócikket készítettek magukról a Wikipédián, miközben alapvető információkat kihagytak belőle. Ez lehet azért, mert önök szerint nem fontos (mint feljebb bizonygatták). És lehet azért, mert bár fontos, de erről nem akarnak beszélni. Utóbbi esetben én, az olvasójuk és a szócikk olvasója megint gondolhatok akármire. Szerintem a születés adatai és körülményei minden esetben fontosak, még akkor is, ha nem jellemzőek, ha saját maguknak, nincs is erre reflexiójuk. A pályázat pedig azért fontos, mert az önök lapjában nem volt lectori salutem (ha jól emlékszem), amiben meghirdették volna, hogy mit akarnak, mi a programjuk stb. És még azért is fontos, hogy később mindig összevethető legyen: ezek még önök mindig, mármint, hogy még mindig azt csinálják-e, amire szövetkeztek (vagy, mint itt olvasom: felkérték önöket).
Ha a jelenben nem is mindig érdekes a keletkezés, a sajtótörténetben bizony az - de hát önök okos, művelt emberek, tudják ezt nélkülem is. Azért még egy példát: a Mozgó Világot a KISZ KB hozta létre, és ilyen keretek között is az úgynevezett fiatal irodalom, fiatal művészet egyik fontos orgánuma lett. Ha ma a régi Mozgóra emlékezünk, arra is emlékezünk, hogy miért menesztették Veress főszerkesztő urat, Kulin Ferenc főszerkesztő urat - az eltérésekre is emlékezünk tehát, és ilyen módon az alapokra is.

Kell-e programadás egy induló (új folyamába lépő) lapnál? Vagy elég az első szám önmagában, mellyel (kinézet/tartalom) letesszük a garast? Mi lehet ma a program az irodalmi életben? Erre térjünk vissza, nagyon fontos kérdések, de sajna most leadás van, korrektúra:) Este! Köszönöm a problémafelvetést, kedves jávorpé!

Kedves JávorPé,
a programunk tényleg az, ami megjelent az első számban, illetve azóta is folyamatosan (közben eszembe jutott egy szerkesztői beköszöntő, egyik kedvelt folyóiratom, a Magyar Műhely első számában olvasható ez: „szándékainkról és elveinkről folyóiratunk beszél”).
Az tényleg nem igazán illik a Wikipédiára, hogyan pályáztatták meg a főszerkesztői pozíciót, s hogy mit tartalmazott a pályázat.
Ha Ön szükségesnek véli, akkor az egyik következő bejegyzésben erről is szólhatok — bár tényleg nem gondolom, hogy ez ilyen részletekbe menően valóban ennyire fontos lenne. Másfelől pedig mint Jenei kolléga is jelezte, a Műút honlapjának „sajtó” menüpontjában (www.muut.hu/sajto) minden, a lapról szóló írás linkje megtalálható, így az indulás körülményeinek is könnyen utána lehet olvasni.

Kedves Szerkesztő Úr, ezekre is érdekelne a válasza/válaszuk. Maradok olvasójuk.

A fentebbi bejegyzés Jenei Szerkesztő Úrnak szólt. Ez pedig önnek, K. Kabai Szerkesztő Úr: nem igyekszem meggyőzni álláspontom jogosságáról. Ön nyilván érti, amit írtam, csak úgy tesz, mint aki mégsem. Legyen ez az ön baja, legyen ettől könnyebb önnek.
Jelzem: meglep, hogy miközben versíró emberként, kritikusként ön oly precíz, saját magát sem kímélő, ebben az ügyben pedig - hogy úgy mondjam - ennyire elnéző. De nem ragozom.

Kedves JávorPé,
most elolvastam újra a kezdetekről szóló sajtóanyagokat, pl. Rácz I. Péter interjúját a Literán (www.litera.hu/object.fc08fd7e-8005-4eab-8033-28b2ae27ae3f.ivy) és Balogh Attila tudósítását a Borsod Online-on (www.boon.hu/hirek/BORSOD-ABAUJ-ZEMPLEN/cikk/uj-holnap-utan-a-muuton/cn/haon-news-FCUWeb-20070813-0206411828), illetve egy másik interjút ugyanott (www.boon.hu/engine.aspx/miskolc-es-a-vilag-nem-szuk-folduton/t/page/boon-article-detail-page/cn/haon-news-FCUWeb-20070831-1110068596/dc/im:boon:news_special-borsod/ag/im-eszak), és úgy érzem, minden fontos dolog megtalálható és olvasható.
Vagy rosszul látom? Ez esetben arra kérem Önt, hogy segítsen ki, mi is az, ami még mindig hiányzik a képből, s ígérem, mindent megteszek annak érdekében, hogy kielégítsem kíváncsiságát.
Annak pedig nagyon örülök, hogy marad az olvasónk.

Részlet a Wikipédiáról, szócikk: Műút
Története
Megjelenik 2007 óta a Szépmesterségek Alapítvány és a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum kiadásában.
Előzményei és jogelődjei a korábban Miskolcon megjelent irodalmi, művészeti és társadalmi folyóiratok, a Napjaink, a Holnap és az Új Holnap.
Idézet vége.

Vagyis, K. Kabai Szerkesztő Úr: van neki története. Ebből a történetből hiányzik a keletkezés. Hogyan lett? Mivel kezdődött a története a Műútnak? Mi volt az a program, amelynek olvastán úgy döntöttek, hogy tagjai lesznek a szerkesztőségnek. Mi volt az a pont, amikor stb. - tényleg nem ragozom.
Látom, hogy a sajtójukat gondosan dokumentálják, szerintem fölösleges ide linkelnie.
Nem a bor ára, amiről kérdeztem, és ön nem Bodóné, még ha igykeszik is úgy tenni.

Kedves JávorPé,
műveletlenségemből kifolyólag nem ismertem a Bodóné–borár-dolgot, de utánanéztem. Nem hiszem, hogy igyekeznék úgy tenni, mint ő.
A keletkezés pedig tényleg végtelenül egyszerű, volt egy ember, aki most főszerkesztő, és aki évek óta forgatta magában a Műút szót, mint egy periodika lehetséges címét, ezzel kapcsolatos elképzeléseit megosztotta velem, majd amikor úgy alakult a helyzet, hogy esély volt realizálni ezeket a terveket, megosztotta még két emberrel, akik jelenleg szerkesztők, mert egyetértettek a tervezett lap célkitűzésével, eszmeiségével, s tevőlegesen hozzá is kívántak járulni mindehhez, így eztán közösen finomítottuk és formáltuk tovább ezeket. (Ezekről a célkitűzésekről és „eszmeiségről” olvashat részletesen az említett sajtóanyagokban.)
Ez után pedig az következett, hogy volt egy kuratórium, egy bizottság, amely választott a két pályázat közül, s úgy döntöttek, több lehetőséget látnak abban az elképzelésben, melyet Zemlény Attila tett le eléjük, s szerkesztőjelöltként odaállt mellé Jenei László, Kishonthy Zsolt és e sorok írója is.
Mindez egy egyszerű történet, semmi több.
Ne haragudjon, kérem, ha értetlenkedem; ezt nem eljátszom, hanem most tényleg nem tudom, mi hiányzik még a történetből. Tényleg mondja meg, s én válaszolok.

Kedves K. Kabai Szerkesztő Úr, lám, már nem hiába kelt fel ma reggel (Bodóné). :)
Látja, mondtam én, hogy érti! Miután ilyen szépen elmagyarázta nekem, itt a blogjukban, gondolom, most már azt is tudja, mivel egészíti ki a szócikket a Wikipédián. Én még a programjukat (pályázatot, ha abban volt a program) javasolnám ügyesen feltölteni, ahogy a sajtószemlét töltötték fel. És kész is, amit javasoltam (2008.03.11. 08:44:20).

Uram,
keresünk majd megfelelő helyet a dolognak, de az biztosan nem a Wikipédián lesz, mert mint azt már említettem, ott nem igazán lenne helye (épp a szócikkekkel szemben támaszott követelmények miatt).

kkl: "majd amikor úgy alakult a helyzet, hogy esély volt realizálni ezeket a terveket". Ez a helyzet pedig azért alakulhatott így, mert Borkúti László és Dobrik istván megteremtették a feltételeket. És mert a Városháza által összehívott értekezleten közel fél tucat potenciális főszerkesztő deklarálta, hogy nem aspirál a főszerkesztői posztra -- többek között én is. De szerintem még mindig nem érti jávorpé. A wikipédiával kezdte, a végén is az mondjuk, hogy nem való oda, ő mégis elégedett :) Továbbá azt sem érti, hogy mindezek a lapindítás körüli tények régesrég fent vannak a már többször idézett (sajtó)gyűjteményben. A legjobb helyen. És továbbra sem érti, amit "a bennfentesség tudatának és a naiv érdeklődés látszatának helyes arányai"-ről mondtam. Minek kellett ez az egész? Az én szépséges szép könyvsirató posztomat ebbe belevinni:)))

én sem értem, hogy nem érti kedves jávorpé, pedig ha én értem, akkor az már valami.
na mindegy. ennyi voltam, igyatok kávét...:)

Kedves K. Kabai Szerkesztő Úr! Sajnálom, de ön téved. A Wikipédián is vannak hosszú és alapos szócikkek, például lapok keletkezése tárgyában, mindjárt például ebben a szócikkben:
hu.wikipedia.org/wiki/Nyugat_%28foly%C3%B3irat%29

aztamindenit! Nahááát! A Nyugat. Most leültem. Megyek kávét inni, ahogy sarasvati mondja:))

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Azért vagyok elégedett, mert tisztán látom, hogy önök tudják, mit kellene odaírniuk a Wikipédiába a lapjuk keletkezésének történetéhez, és mégsem teszik. És nemcsak én látom most már így, de mindenki, aki elolvassa az önök blogjában az ehhez a bejegyzésekhez írt kommenteket. Ez nem rólam szól, hanem önökről.
És értem, amit a naiv érdeklődés és a bennfentesség arányáról ír, de nem érzem helyénvalónak.
A Műút szerkesztősége a mai napig adós maradt a lapkoncepció nyilvánosságra hozatalával, miközben buzgón (és egyébként szerintem helyesen és korszerűen) építi a saját imágóját. Kedves Szerkesztő Urak! Nézzék meg például ezt a blogot, ezt a hazai blogok között szinte példátlan alaposságot, amivel mindent dokumentálnak.
"Szócikkel szemben támasztott követelmény"? Ugyan...
Az utolsó mondatával kapcsolatban pedig, csak annyit: ha nem akarják a beszélgetést, miért tesznek kommentet a posztok alá? Ha meg ott van a komment lehetősége, miért teszik szóvá, hogy van, aki kommentel.

ugyehogyugye?:)))))))))))))))
Jenei Szerkesztő Úr igyon kávét.
kkl Szerkesztő Úr igyon Avasi Keserűt.
ennyi kell csak:))
- kacsintós szmájli-

Kedves JávorPé,
igen, de nem.
A Nyugat nem a legszerencsésebb példa, hiszen mára már egyértelmen "fogalom", szemben pl. a nem oly régen alapított, manapság megjelenő lapokkal. A Wikipédián alapelv, hogy minden tényközlés ellenőrizhető legyen, vagyis egy korábban valahol már publikált forrásból származzon az információ. Ha most szépen odatolnánk a Műút keletkezéstörténetét, akkor az beleütközne abba az alapelvbe, hogy a Wikipédia nem közöl saját kutatást (és ha én ott elmesélem, hogyan is alakult meg a szerkesztőség, az mindenképp saját kutatásnak minősülne).
Mondom, találunk majd mindannak, amit Ön hiányol, megfelelő helyet.

Kedves K. Kabai Szerkesztő Úr! Miért lenne saját kutatás? Ön írta: van neki sajtóbeli megjelenése. Csak azt is a szócikk részeként kellene megfogalmazni.
De ha nem akarják, az persze más.

"mert tisztán látom, hogy önök tudják, mit kellene odaírniuk a Wikipédiába a lapjuk keletkezésének történetéhez, és mégsem teszik. És nemcsak én látom most már így, de mindenki" -- halvány sejtelmem sincs, miről tud "mindenki", akiknek a nevében jávorpé kinyilatkoztat, miről tud jávorpé, de felhomályosíthatom, valószínűleg csak őt érdekli. Ami érdekes, vagyis fontos: azt pl. kézbe veheti április elején, az új számunkat. Ilyesmikkel lehet túllépni a beszűkültségen, a kicsinyességen, mert a kultúra nevel. Egyébként az olvasó nem lapkoncepciót akar olvasni, hanem verset, prózát, kritikát. Mondom: az olvasó. Lapkoncepciót? Hm. Hagyom.

Nem, annak az egyszerű történetnek, melyet fentebb elmondtam, nincs sajtóbeli megjelenése, mert miért lenne.
A lapkoncepciót közvetve ugyan, de tartalmazzák az interjúk.

kedves jávorpé!
engem - az olvasót - baromira nem érdekel a lapkoncepció. nem vagyok irodalmár, nem vagyok bennfentes, olvasom, ezt-azt, tetszik-nem tetszik alapon. a lapkoncepció nem az én, az olvasó "dolga".
Ön kötekszik és nem jó. Fáj valami?
Megjelenés hiánya? Ki Ön? És miért ilyen szőrszálhasogató?
A Wikit meg felejtsük szerintem.

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Igen, pontosabban kellett volna fogalmaznom. Mindenki, akinek van szeme hozzá, vagy akit ez is érdekel.
Szabadjon megjegyeznem, hogy ön legalább annyire nem tudhatja, kit érdekel ez még rajtam kívül, mint ahogy én nem beszélhetek mindenki nevében. Ugyanígy: "ami érdekes, vagyis fontos" - ön szerint, ugye, így értendő? És nem kinyilatkoztatásként (mint még: "az olvasó nem lapkoncepciót akar olvasni"? Vagy csak akkor zavarja a kinyilatkoztatás, ha más nyilatkoztat ki? Ha ön nyilatkoztat ki, az nem annyira baj?
Ami hozzászólása többi részét illeti: ön, nekem így tűnik, elveszítette a jó modorát, jelzem, nem először ez alatt a poszt alatt - a kisvakondokozáshoz méltó kifejezések még a beszűkültség és a kicsinyesség.
Szerintem is jobb, ha hagyja. Mi jöhet még ezután? Nehogy már még csalódni kelljen abban a felkészült, művelt és halkszavú íróban, akinek ismerem önt.

Kedves Sarasvati: küldjön üzenetet, szívesen megadom a telefonszámomat. Gondolom, ön is a sajátját. És elbeszélgethetünk bármiről. A kávéról, például.

valamikor, amikor ez a blog indult, jávorpé kkl-t is leminősítette. Túlélte. Én is túl fogom. "Ilyesmikkel lehet túllépni a beszűkültségen, a kicsinyességen, mert a kultúra nevel." mi baj ezzel a mondattal? Csak nem magára vette? Én már megharcoltam párszor ezzel a bizonyos kicsinyességgel, és beszűkültséggel, és talán értem el valamit, hogy jogom legyen a tapasztalataimról szólni. Mondom: én. Csalódni bennem? Maga jócskán felstilizálja a blogot. Mondom, olvasson, verseket, prózát, könyveket, folyóiratokat. A blog nem minden. És bibibííí, nem én kezdtem. Sarasvatinak igaza van, maga kötözködik. Nem baj. Ez van. Mintha keresné, mikor csalódhat végre :)

kedves jávorpé
küldjön nickre levelet.
telefon perpill nem működik.
üdv

Kedves Sarasvati, elküldtem a levelet. Várom a válaszát.

kedves jávorpé
nem kaptam semmit.
legyen olyan kedves és küldje el erre a címre:
svatigoddess@yahoo.com
a nickes levelezés nem mindig működik.
blokkmotor, s hasonlók miatt:)

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Hogy mindenki tudhassa: miről beszél (hogyan csúsztat) ön, ide másolom a linket, ahol állítólag leszóltam volna K. Kabai Szerkesztő Urat. muut.blog.hu/2007/12/31/mi_van_a_papirtrombitakkal Mondatokról beszéltünk.
K. kabai Szerkesztő Úr nem esik abba a hibába, amibe Jenei Úr esik: nem minősít(get), és nem csodálkozik azon, ha valaki beír ide. Nem beszél át a kommentelő feje fölött, mint ön (vagy maga, ahogyan ön mondja). És nem mondana ilyet, hogy "bibibííí, nem én kezdtem". Felvetettem valamit, ami engem foglalkoztatott. A többit már ismerik.

látja most csúsztat csak igazán: blogunk történetének legelején írta: "jávorpé 2008.01.02. 20:23:29
Kedves kkl, ha szabad ezt mondanom, a válasza se nem szellemes, se nem eredeti, se nem érdemi, a nyegleségével számomra csalódást keltő. (Ez valóban Ön lenne? Ez lenne Ön, valóban?)"
Látja, látja. Már akkor is csalódni akart.
Nos, akkor ki csúsztat? Ugyaninnen vette az idézetet, de azt, ami Önnek (legyen kedve szerint: Önnek) jó, és nem azt, amelyikkel először megdöbbentett minket -- na jó, csak a magam nevében beszélek: engem. Passz.

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Ön azt írta, "leminősítettem" K. Kabai Szerkesztő Urat. Mint az ön által, tőlem most idézett mondatból is látszik: én a válaszáról beszéltem, és nem a válaszolót minősítettem le.
De messzire kanyarodtunk eredeti témánktól, és szerintem ki is merítettük a megvitatásában rejlő lehetőségeket. Lélekbúvári munkásságáról talán majd más poszt alatt.

ez már tényleg vicc:))) azt írja, más poszt alatt:) Milyen poszt alatt? Ez a poszt nem a wikipédiáról szólt.
De még nagyobb vicc: azt írja jávorpé nekem: "Nem beszél át a kommentelő feje fölött, mint ön". Oszt előtte meg külön hívta sarasvatit magánlevelezni, hogy megbeszéljék, amit sarasvati nyilvánosan jávorpé itteni, nyilvános kommentjeiről írt. Na ez frankó. Ez nem átnyúlás a kommentelő feje fölött. Jóég! na én tényleg passz.

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Nyugalom. Vagy ezt nem ön írta? Ennyire nem lehet rövid az emlékezete. Alig három órája volt...
"Jenei · www.jeneilaszlo.eu 2008.03.13. 13:24:54
kkl: "majd amikor úgy alakult a helyzet, hogy esély volt realizálni ezeket a terveket". Ez a helyzet pedig azért alakulhatott így, mert Borkúti László és Dobrik istván megteremtették a feltételeket. És mert a Városháza által összehívott értekezleten közel fél tucat potenciális főszerkesztő deklarálta, hogy nem aspirál a főszerkesztői posztra -- többek között én is. De szerintem még mindig nem érti jávorpé. A wikipédiával kezdte, a végén is az mondjuk, hogy nem való oda, ő mégis elégedett :) Továbbá azt sem érti, hogy mindezek a lapindítás körüli tények régesrég fent vannak a már többször idézett (sajtó)gyűjteményben. A legjobb helyen. És továbbra sem érti, amit "a bennfentesség tudatának és a naiv érdeklődés látszatának helyes arányai"-ről mondtam. Minek kellett ez az egész? Az én szépséges szép könyvsirató posztomat ebbe belevinni:)))"

vesszek meg ha értem??? :)) Ez hogy jön ide? No ez káosz, passz (nem vagyok én ideges, higgye el, de ettől van jobb dolgom, ennyire nem kell szolgáltatnunk:))

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Akartam is kérdezni: mi lesz a munkával (leadás, korrektúra)? Biztosan arra gondolt, hogy e n n é l van jobb dolga, ugye?

ezt sem értem. Minél? Hogy? Érdekes ez, folyamatosan célozgat, utalgat valamire, mindig konkrétumok nélkül, állandóan a lap háttere izgatja, nem értem Önt. Tessék férfiasan kiállni, és kérdezni. Lesz válasz. Jelzem, míg Önnel "szórakoztam", közben (a korrektúrán, szerzői adatok, borítófotók begyűjtésén túl) bőven volt időm Tarr Bélával az interjúmat "szerzői korrektúrázni", Elek Tiborral és Bodor Bélával levélben és telefonon egyeztetni, hogy a Műútban milyen nagyszerű, és kulcsfontosságú vitacikk(kritika), és azonnali válaszcikk jön kettejüktől áprilisban, a mai magyar irodalom legégetőbb kérdéseit érintve; egy kisebb javítás miatt újra átnéztem Biczó Gábor egészen kiváló kritikáját; megírtam a levelet Vári Györgynek Mészöly Műhelynaplókjával kapcsolatban (és még kb egy tucat levelet); s megegyeztem Keresztesi Józseffel, az egyik legjobb kritikussal, miről ír nekünk... stbstb. Önt pedig továbbra sem értem. Minél van jobb dolgom? Jézus ereje:)))

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Gratulálok, ez igen, hogy ennyi mindent megcsinált ma! Izgatottan várom a lapot. Komolyan.
Azt írta, van "ettől" jobb dolga. Erre írtam: biztosan arra gondolt, hogy van "ennél" jobb dolga. Ez nem célzás volt, hanem javítás (szerintem mégsem volt annyira nyugodt, és ezért vétette el, ez egyébként nem jellemző önre).
Én nem "szórakozásnak" tartom, ha önnel beszélgetek. Kiálltam, kérdeztem, válaszoltak rá (bár inkább K. Kabai Szerkesztő Úr, és nem ön, de mindegy) - ezzel az érdemi részén túl is vagyunk. További hasznos elfoglaltságot.

ez az "ennél"-dolog megértve, jogos:) Most már csak az lenne hátra: írjak egy új bejegyzést a folyóiratunk előtörténetéről, a programalkotásról, valamint a wikipédiás szerkesztési lehetőségekről, majd az első bejegyzésben rátérhetnénk az itteni kiadósirató posztom "tárgyalására". Ezt viccnek szántam. Észrevette? Ahogy megy le a nap, megengedőbbek leszünk. A programról pedig lehet, és érdemes is vitázni. Javaslom, ejtsük meg mielőbb. (Esküszöm nem azért írtam ezt, hogy meglegyen az 50 bejegyzés:))

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Igen, igaza van. :)

Uraim,
jó látni, hogy míg pihentetem nyúzott idegeimet, Önök tovább játszottak a homokozóban :), bár volt olyan komment ,ahol azt éreztem, elő kell vennem a gyepmesteri pálcámat és rendet rakni.
De még nem kell. Még.
Tisztelettel:
Operátor

megnéztem jávorpé blogját szinhaz.blogging.hu
ott nincs komment. Nézze meg más is, érdemes, szép írások/képek miskolci színházi előadásokról! Viszont nincs egy árva komment sem, 6 hónap óta.
Most kezdjük faggatni jávorpét a lapjának (nem csak a honlapjának) a keletkezéséről? Remélem él még a humorérzéke, és elfogadja magát olyannak, amilyen.

és akkor most a másik fontos állítás: mindenkinek ajánlom ezt a blogot, jávorpé blogját. Én mostanra végigolvastam, és igen. Élvezetes-érzékeny dokumentumok. Nem a kommentek a lényegesek ott. Nos, egyszóval, olvassák el!!

Kedves Jenei Szerkesztő Úr! Köszönöm a rámgondolást, és a szép szavakat. Az életem: nyitott könyv :).

Időnként ugyan járok ezen a ronda barnán [avagy no franyó no szurcsik no xy közegben] miután azonban többnyire gyász a helyi irodalmi establishment penzum-post, csak limitáltan érdekel a szürke tetkó. De ez itt fent most valami más --- szomorú csetepaté.

Tény, a lap magáért beszél, és nyílván kizárólag maga miatt hallgat, de én is úgy gondolom hogy, érdekes lehet a geneológia, mint ahogy fontos lett volna nyilvánossá tenni a lapkoncepciót is valahol. Időben, lehetőség szerint még az elején. Az, hogy ez nem így történt az a MŰÚT része: jelzi a helyi irodalmárok demokratikus képzelőerejének a töredezettségét de a kulturális beszariság mellett kiemeli az intenzív "hátsó-szoba lobbizás" (backdoor politics) bonyodalmait: melyek igy együttesen egy pillanatra ahhoz a taktikai processzushoz pászítják ezt a kétségtelenül csinos kulturális terméket, ami a vonalas Felelős kiadó, és a sraffos Lapigazgató évtizedes kultúrakoncepciójától nem idegen ugyan, de művészektől nehezen megszokható.

Policy-hang [rezümé]: Művész-e vagy? Lokális pöcsölés helyett helyi kulturális felelősségvállalás? És hol a fekete-csokivér-farkas farka, a Nagy szavak és Hamlet citátum óta balta [gazdálkodás Horatió gazdálkodás] akárcsak a kis-konty alól felbüfögött repró, egyetlen postban utánjátszva a banális doboz? Csak két magányos eminens körmöl -- egyikük itt épp egy színházboggost pellengérez [ nem jellemzően ], másikuk kapucni alól sahib --- elhiszem, de dark érte.

Még valami?

Kedves Péter!
Nem állítom, hogy minden mondatodat maradéktalanul értem.
Ami a lap "genealógiáját", létrejöttét és koncepcióját illeti, minden pontosan nyomon követhető és megismerhető volt a helyi sajtóban a hírek és interjúk révén (fentebb már voltak linkek, most csak a Műút-honlap oldalán található sajtóvisszhang-lista linkjét teszem ide [újra]: www.muut.hu/sajto).
Illetve hamarosan igyekszem jóvá tenni, hogy a "laptörténet" menüben nem olvasható még semmi, remélem, ez megelégedettséget szül majd.
Péter, szeretném nem személyes sértésnek venni bizonyos kijelentéseidet, de nagyon nem könnyű. Külön is borzasztó szarul esik az, hogy mindannyiunk (azaz "a helyi irodalmárok", ahogy írtad, ezalatt nyilvánvalóan a szerkesztőség [egyes] tagjait értetted) demokratikus "képzelőerejét" "töredezettnek" érzékelteted, a többiről nem is beszélve.
Na ne. Ezt ne.
De komolyan.

Ha nincs nívós, egyetemlegesen elismert irodalmi folyóirat Miskolcon, akkor pofont neki. Ha van nívós, egyetemlegesen elismert irodalmi folyóirat Miskolcon, pofont neki. Eszme vagy praxis? Már csak párat kell aludni, és minden meglesz.

Lori: ne törd magad, se az ujralineklés [szájbarágás] se a pótlás se a bizonygatás se a sértődés tekintetében, és persze nem kell hogy keresd a megelégedettséget se, az enyémet semmiképp, én ugyan is ma már távolról nem vagyok elégedetlen. Minden úgy jó ahogy van. Hozzáteszem: különös értetlenség a tiéd, mikor a lapkoncepciót -- ami primér módon egy pályázati text -- összetéveszted a helyi és nem helyi sajtóban megjelent interpretációkkal és ráadásul ezek követését javaslod.

"Illetve hamarosan igyekszem jóvá tenni (..)" Mondod.

Jóvátenni már nem igen lehet. A MŰÚT nem úgy indult, hogy a miskolci olvasó számára hozzáférhetővé tettétek volna a nyertes pájázatot. Ez egyébként nem csak az általad kifogásolt demokratikus képzelőerő töredezettségére vall, de a kulturális fantázia terén sem korszerű. Egy köz-zséből fenntartott művészeti intézmény [mert a MŰÚT nyugodtan tekinthető annak] ezzel nyit. Online mindenképp.Nyilván mellékesen, de a belvilággal és a kűlcsínnyel uniszonóban.

Jött korábban egy adekvát felvetés egy konmmentelőtől mire a reakció: beledöngölés.
Nagyon érdekes, hogy mikor kiderült a befutó,[örömömre] én is felvetettem a lapkoncepció/pályázat nyilvánossá tételét, és akkor a főszerk nekem is beígérte a verbál büntit: úgy fogalmazott, hogy az összes nyelvi tehetségét felhasználja majd ellenem ha kritizálom a pályázatát, miután azonban nem hitte el, hogy engem "csak" érdekel, úgy látta helyesnek, hogy nem küldi át. És mint te is láthatod azóta se publikus -- hanem taktikus.
Egy lap ami fél a nyilvánosságtól? Faramuci dolog művészektől az ilyesmi.

Mit mondjak? A nyíltságot, a pótolt szócikkek [ennyi idő elteltével] nem helyettesítik. Elmúlt.
Na ne? Ezt se ? Komolyan?

Péter,
már ne haragudj meg, de lófa***t se félek, félünk a nyilvánosságtól. Kérlek, ne állíts ilyet.
Az, hogy a pályáztató nem hozta nyilvánosságra a benyújtott pályázatot, szerintem nem a mi sarunk.
Amennyit lehetett, közreadtunk direkt és indirekt formában is a koncepcióból. (Azt én egyszerű olvasóként kifejezetten viccesnek tartottam volna, ha pl. az első lapszám a főszerkesztői pályázat szövegével indult volna. De ahogy írtam korábban, hamarosan megtalálható lesz a honlapon.)
(A főszerkkel való vitádat nem ismerem, ahhoz hozzá sem szólhatok.)
Most megyek dolgozni. (Délután ötig lehet akár anyázni is, lassan ott vagyunk.)

Jenei, " (...) Ha van nívós, egyetemlegesen elismert irodalmi folyóirat Miskolcon, pofont neki. Már csak párat kell aludni, és minden meglesz."

Erre a katolikoszra inkább még aludj egyet László -- álmodban talán reálisabb lesz az egyetemes reputáció képe mint ébren. Jó ha művészként bűszke lehetsz arra amit csinálsz, de az öntükrözés görbe. Van nagy hagyománya Miskolcon --- díszpolgár születik.

k.kabai l.:"Azt én egyszerű olvasóként kifejezetten viccesnek tartottam volna, ha pl. az első lapszám a főszerkesztői pályázat szövegével indult volna."

Azt én is nevetségesnek -- nem is mondtam ilyet. Hónapok teltek el, nyakunkon az ötödik szám -- mit pótolsz Lóri? Mit kapkodsz? Meg mért fontos ez egyáltalán, ekkora távlatból? Hirtelen.

"(A főszerkkel való vitádat nem ismerem, ahhoz hozzá sem szólhatok.)"
Nincs vita, csak öröm a lap fölött és kétely pár vonatkozásban. A főszerkel folytatott és rövidesen megjelenő email beszélgetésünk majd bevezet téged is. Az anyaológiába.

Muter iszik, pedig nem is ír -- a MŰÚT egyik anyja műutat tetovál a hátamra, pedig az urbánus pillanat az oktrojáltól még nem irodalmias. A púpra most vezetik a földstreatet -- ennyire egyetemes a miskolci parasztság. Vátesz vagy lóri(?)-- mindketten árvák.
Ne apázz.

Csak egy megjegyzés: "egyetemlegesen", ezt írtam, és nem "egyetemesen". Egyetemlegesen, azaz "vmely ügyben minden érdekeltre kiterjedően", ahol "ügy" az élő magyar irodalom léte/működése; "érdekelt" pedig minden alkotó(műhely) és befogadó. Egyetemes: mindenkit magában foglaló, mindenkire kiterjedő. Utóbbit nem állíthattam. Előbbit is csak azért, mert eddig tényleg és dokumentálhatóan csak elismerő vélemények jelentek meg a Műút vonatkozásában. A többit nem értem. Biztos "görbe az öntükrözésem".

Elfogadom. Ügyeljünk a nüanszokra. Bámulatos. De hogy a minden érdekeltre kiterjedő ügy, az élő magyar irodalom lenne, arra mint a szőcikbe tartozó érdekelt befogadó, aki pillanatnyilag Miskolcon fogadok be, kénytelen vagyok kérdéssel reflektálni: ha van ez a redukció, akkor minek a címlap termékmeghatározása, ami ugye, irodalmi művészeti és kritikai tematikát kínál. Ehhez képest? Mi az ügy? Vagy rosszul olvastam és nem ügyet írtál, hanem ügyeket?

Élvezettel olvasom a szó- és gondolattekervényeket, itt ott értem is. Tulajdonképpen megtisztelő, hogy tompepeter, mint amolyan sraffos Lapigazgatónál felfedez egy évtizedes kultúrakoncepciót, természetesen a vonalas Felelős kiadó mellett, vagy együtt. Kívánok neki is hasonlót!
A Miskolcon megjelenő irodalmi lapok körüli életet negyedszázada van szerencsém megélni, ismerve még a Napjaink szerző és szerkesztőgárdáját (sőt az utóbbi években Papp Lajos két verseskönyvének kiadója is voltam), majd az 1990-es évek elején, mint "könyvész", gyakorta voltam vendég a Korvinon (később Corvinon). Láttam újjáépülni és romjaiban a Holnapot, majd az Új Holnapot(imádtam benne Horpácsit), majd később ismertem a botorkálását Miskolczi Ferencnek, vagy olvasója voltam akkor is amikor az egyetem égisze alatt jelent meg Kabdebó professzor úr presszionálására. Szerkesztők, szerzők, támogatók tucatjait tudnám felsorolni, akiknek közük volt ahhoz, hogy a Miskolcon megjelenő (irodalmi/művészeti, néha várospolitikai, vagy társadalmi, most kritikai) folyóirat egyáltalán megjelent, megjelenhetett. Mindig szűken mért közös pénzből.
A harmadik köztársaság történetében (hogy ezt a politológusi terminológiát használjam, direkt a tárgyilagosság kedvéért) Miskolcon is mindig az volt a legnehezebb kérdés, kik szerkesszék a lapot, kiknek és kik mennyit fizessenek ezért költségvetésből, vagy saját zsebből. Kérdés az mai is, lehet-e folyóiratot kiadni piaci alapon, hanem, mit és mennyit költsünk a közösből. Az évtizedekig tartó hányódás után a lap kiadási joga a Szépmesterségek Alapítványnál és a Miskolci Galéria Művészeti Múzeumnál kötött ki, miután a Felsőmagyarországi Kiadó Egyesület, majd a TIT, mint a kiadói jogok egykori gyakorlói megszüntek. A közel egy évtizednyi (mostani)gazdasági stabilitása a helyi folyóiratnak annak tudható, hogy a vonalas Felelős kiadó fontosnak tartotta a folytonosság megőrzésé és megtartását annak a lehetőségnek, hogy a helyi alkotóművészek, vagy a helyi kulturális események dokumentálva legyenek a lapban, és ha csekély mértékben is, az efféle szellemi produktum ebben a városban is honorálva legyen.
Ez ma is –mint sraffos lapigazgatónak– az alapvetésem! Mint a közgyűlés mellett működő kulturális és sportbizottsági alelnök, 2006-tól az oktatási és kulturális bizottsági tag azért lobbiztam, hogy az irodalmi élet támogatottsága is bővüljön. (Könyvheti rendezvény normatív támogatása, paritásos alapon alkotói pályázatok, könyvkiadási támogatások fokozása, tudva azt, hogy a helyi irodalmi élet anyagi megalapozására is szükség van.) Szlogenem az volt, hogy azért van nívós szimfónikus zenekara a városnak, mert a költségvetéséből kitartóan áldoz rá. Ezt a gesztust ismét meg kell tennie a írók, költők és képzőművészek vonatkozásában is!
Nézetem szerint egy ilyenfajta megalapozás után a szakmai kérdések kerülhetnek előtérbe, és a folyóirat kérdésében szakmai állásfoglalás szükséges.
De ki hozzon szakmai állásfoglalást, a tisztelt olvasó, aki nincs?
A kulturális egyekért felelős szakosztály megalapozottnak látta, hogy az Új Holnap támogatásának megemelése, az évi 6 lapszám előállításához szükségszerű, az évi 6 lapszám meg azért szükségszerű, hogy a kiadónak jogosítványa legyen az országos támogatások megszerzéséhez.
Azt gondolom, nem elég sóvárogni az támogatói kör kiszélesítéséért, azért a szükséges döntéseket meg is kell(ett) hozni.
Az írható le, hogy az utóbbi években olyan támogatói összefogás még nem volt, mint most 2008-ban. Ismét lehet Miskolcon is nívós folyóiratot szerkeszteni, ennek anyagi akadályai nincsenek, csak korlátai.
Mindazok, akik e területen valamennyire kompetens személyeknek számítottak 2007-ben a költségvetés elfogadása után egy asztalhoz ültetett a közpénz elköltéséért felelős szakosztály.
Jelen voltak Ádám Ibolya, Görömbölyi László, Filip Gabriella, Serfőző Simon, Jenei László, Fecske Csaba, Vass Tibor, Zemlényi Attila, Dobrik István és jó magam.
A kérdés az volt, hogyan tovább, mert a város vezetőinek az volt a jótanácsa, döntsön a szakma.
A jelenlévők részére a meghívót az szakosztály küldte ki, egyetértve abban, hogy elsőkörben az érintetekkel vitassuk meg a folyóirat jövőjét.
Itt volt a lapot 2006-ban szerkesztő gárda nagyrésze, más összetételben, de ugyanazon személyek alapján a Írók Szövetsége helyi csoportjának tagjai. Egy irodalmi on-line folyóirat főszerkesztője, egy fiatal tehetségek gondozásával foglalkozó stúdió vezetője, stb. Azt gondolom, hogy a helyzetértékelésre volt kompetenciánk. Ott dölt el, a pályáztatás ténye, és az is hogy a pályázati kiírást én készítem el. és minden résztvevőnek, valamint a kiadásért felelős kuratórium tagjainak megküldöm.
A beérkezett pályázatokat (2) a kuratórium által felkért szakértők véleményezték, és zömében ZÖMÉ-ben (ez szójáték) látták meg a jövőt.
A legfőbb szakértői tanulság az volt, szerencsés az volna, ha két lap jelenhetne meg Miskolcon: egy irodalmi és művészeti irányultságú és egy társadalmi és várospolitikai műhely folyóirata. Mindkét vonalnak vannak jeles képviselői, de nem biztos, hogy vannak szószólói (demokrácia ugyebár)
Azt gondolom, a szakmai döntéshozók elvégezték a dolgukat, az óhajtott nagyobb támogatással 2010-ig adtak egy lehetőséget a helyi folyóirat megerősődésére, a többi valóban a helyi művészi, alkotói kvalitásokon múlik, megérte-e?
A főszerkesztő bizalmát élvezve a kultúrakoncepciómon túl a kiadványmenedzserlésben szerzett szakmai tapasztalataimat is felajánlottam a siker érdekében.
A többit majd meglátjuk!

kicsinyes és méltatlan ez a "cirkusz".
kár volt.
üdv
svat

Kedves kommentelő barátaink, a pályázat szakmai részét feltesszük a honlapra és geneológiával is megpróbálkozunk a Wikipédián.
Még valami?

Ez elegáns. Mondhatni: "túl" elegáns. Mintha "nem lenne számolva" a szerkesztők elhangzott érveivel. És még azért "túl" elegáns, mert ha ez van, miért ennyire későn jött? Kár. Rossz ez így, de lezártam az ügyet. Dolgozzunk.

Eddig rendben Borkuti László. Ez volna hát a pozícionálás ismert sémája – mindehhez már nem egyszer volt szerencsénk. De ezúttal ki is pozícionálta magát személyedben (?) a lapigazgató, az üzletember a szocialista politikus, aki mindenhol ott volt és mindenhol ott van, a könyvszakmában, a bizottságokban, a lapok, színpadok, művházak létrejöttekor és színeváltozásuk idején, és tényleg, mindenhol lobbiztál,volt kilincselés önmagánál továbbá klientúra azonos evtársaidnál – persze nyílt pályázatot nem, de meghívásost igen, társadalomtudatos lapkoncepciót nem, de művészetit igen, mintha ez a kettő kizárná egymást. Hát kizárta. A te kultúrakoncepciódban ezek egyeztethetetlen platformok. Ennek megfelelően alakul a MŰÚT és a városban ráeső művészeti nyilvánosság helyzete, nincs ugyan is sem építészet kritika, sem képzőművészeti, se színház se intézménykritika, nincs fogékonyság a helyi művészeti intézményrendszert érintő struktúra vitára etc. Érdemed ez. Érdemetek.

Te mint mindig ezúttal is politikusként kampányolsz és sorolod/fabrikálod eredményeidet, én ezt kulturális állampolgárként és miskolci civilként úgy ítélem meg, hogy egyrészt ízlés dolga az ismétlődő önreprezentáció, másrészt meg az a tapasztalatom hogy hamis az a konstrukció amit egy olyan orientáltságú politikusnál mint amilyen te vagy, nem a kultúrpolitikai eredmények igazolnak – márpedig kedves László, te, sem mint a város civíl ügyeiért [egykor]felelős funkcionárius, sem mint kultbiz elnök, nem tudhatsz magadénak olyan eredményeket ami kulturális értelemben előre mutató lenne, és ne kellene ismételnem magam: frissíts, ha megy, ha meg nem megy, itt az ideje visszavonulni. Nincs ezen mit szégyellni , tengelyed másik vége Bodrik bácsi is iparkodik, ha a tempó nem is a legoptimálisabb.

Biztassátok egymást. Megerősíthetem, sokan kételkednek a mantrázott kontinuitás elméleteitekben, és mint ahogy talán már mondtam is: jobbat is eltudok képzelni évtizedes kultúrakoncepciótoknál – sőt, talán még a kortárs irodalmárok egynémelyige is. Apró szerencse taktikai praxisukban, hogy nem szolnak nyíltan, mert akkor egyfolytában kommentekkel telne a napotok – hol úgy mint srafos/népfrontos Borkúti, hol meg úgy mint szikszói Rasztinyak*


*Prof. Végvári Lajos, Miskolc Díszpolgára [és még sokan mások, aspiránsok és nem aspiránsok]

Jenei: igaz,elegáns, midkét említett okból az.

Zemlényi Attila: netegyétek fel, jobb soha mint későn. Elég lesz 2010 után az akkorit.
Ez volna ZA mégvalamije.

Kedves Péter,
arra kérlek, lassíts.
Most.

Péter, értem a problémádat.Laci