„Felderítené? Belerokkan.
Elhárítaná? Részre rész.
Csak az elder-felháré
(szar, ahogy van)
az Egész”

„Elégikus...”
(T. F.)

„Elég IQ-s...”
(Dömi)

„Csal a vágy-emlék, íme.”

„Egy közepes, egy rossz, egy áljó, egy majd-elromló találkozás, kapcsolat helyett, eleve szavak helyett: jobb leszedni fregoliról a kismosást.”

„Szép Ernő objektív abszolútum [...] Itt van például ez: »Ha én azt tudnám ki a legszebb, / Ha én azt tudnám mi a legjobb, / ha én azt tudnám merre tartsak, / ha én azt tudnám mitévő legyek.« S végül, ha ő azt tudná, hogy mi lesz vele.”

„Ez egy jellegzetesen »nagy«, igazi elder-felhár kérdés, az álmok kérdése. Se megtudás nincs, se biztos kivédés. Keverék, nagyon határozottan tagadó jegyben, reményt be nem vonva. Akkor mégis inkább félve. (Az álmon okvetlenül.) Rossz üzlet.”

„»Van, ahogy már lemennem se kell, és / akkor már, úgy meg sem vagyok.« Kérem, én már így, ahogy önök akarják tőlem, meg sem vagyok.”

„Mások — az a pokol? Jó, de mi se vagyunk mindig ugyanazok.”

„Szeretnem kell itthon mindent, ez nem nehéz, de személyesen már nem könnyű.”

„Nem az van, hogy miről nem kell beszélni, hanem miről nem lehet egyáltalán létezni se!”

„Boldog, aki nincs.”

„Az emberiség az a seggfej. A háborúban a maga természetes rosszindulatát éli ki (ld. vágóhidak, felebarátgyűlölet, irigység etc.). Fuj.”

„Csak elfogadom komplett áramlását, mit teszek, mit nem; és mikor; de egy szót sem értek.”

„Kell venni egy dugóhúzót. Mégse most hagyom abba a bort, mit ne kortyolgatnék, volt már elégszer, hogy évekre felhagytam vele.”

„Ezt is elismétli — máshonnan nézi; bosszankodik, mit vannak úgy oda, ha írásban, szóban valami ismétlődik? A zene folyton ismétel, Mozart is, nemcsak a slágerek, népi dalocskák, ezerszer (hétszer) elmondják, mondja bosszúsan, hogy hű-ttyi pityi-pityi dűttyi, hű-ttyi pityi-pityi dűttyi, vagy hogy őrizz, jó, őrizz jól, őrizz jól, őrizz, jó! Az értelmes közlést (szavak, gondolatok, mondatok, tételek) az emberek azért bírják olyan kevéssé, mert beszélni mindenki tud, gondolkodni is...”

„Nem kapott bornyitót, épp leltároz a vasárnapos áruház.”

„Túlestünk a rémes-forma részen. S ettől merőben független, hogy [...] nem vágyom beszélgetni. Csak azokkal a kevesekkel, akikkel legalább egy az én iksz-méret-nyomorult-annyi-amennyiségem alakulhat, vackolódhat.”

 
„Magányát tökéletes kapcsolatokkal szerette volna kiegészíteni, kettesben fokozni.”

„Az erőszakosság nem a jóság hiánya, hanem a hité.”

„Mi az, hogy »nem szeretni, nem érezni«? Itt elder-felhárul ez a »biztos érzek, csak nem érzem«?”

„A kör négyszögesítésénél meg az is, hogy ő a körön kívül van, s ebbe inkább belenégyszögesedik!”

„Mindig csak azt akartam csinálni, ami az én dolgom, a többi: »uruguayi bélyeget nem gyűjtök«.”

„Gazdám lábára hajtom a fejem, / kínját nem érzem, nem emlékezem.”

„»Elmúlt-e az élet? / S végre kezdődik-e?«”

„Lelkem rajta — no, rajta, lelkem!”

„Ha valaki nősül [...], barátai megkérdik, és boldogtalan, a partner?”

„Ember-és-ember-áthidalhatatlan-távolsága, mely néha, a még mohóskodó szeretések éveiben, esetleg másfélévtizedeiben hátrább szorul, de aztán [...] napi unásokig előjön.”

„Az élet tükre: el vagyok foncsorodva.”

„...és hadd teregethessek a konyhában kora délután megbékélten mindig [...] De főleg szedhesse le, mondja, teljes magányban, a fregoliról a kismosást.”

(Az idézetek
A komplett tandori — komplett eZ?
című könyvből [Palatinus, 2007] származnak;
a rajz először
a Műút folyóirat 2008010-es lapszámának
99. oldalán jelent meg.)