HTML

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója

Facebook-oldal

twitter

Tudásgyár

Moderálási alapelvek, etikett

A Műút folyóirat szerkesztőinek naplója moderálás tekintetében a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesületének vonatkozó alapelveit tartja irányadónak (lásd MTE Tartalomszolgáltatásra vonatkozó működési, etikai és eljárási szabályzat, 3. sz. melléklet).

A jómodorról továbbiakat itt:

Utolsó kommentek

Címkék

Címkefelhő

Naptár

augusztus 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

Tandori fore√er (2)

2008.12.19. 00:02 :: k.kabai l.

„Meghaltam élve
(2005/2006 mottó)”


Tandori Dezső rajza

 

„Az érintkezés nem hiteles módja
az érintkezésnek.
A közlés nem hiteles eszköze
a közlésnek.
Megmaradt közös érintkeznek,
és nem közölnek semmit,
mert máris nincs miről.

Mindannyiunknak 99,999∞%-nyi
ismeret kellene a másikról,
azaz egy pontnyi.
Mivel azonban e pont nem jön létre,
kár részletezni, hol maradt el és mi,
nem volt »miről« szó.

Megtudandó bármiről csak akkor lehet szó,
ha ez a bármi (valami) megvan,
s merőben esetleges, hogy nem tudunk róla.
Ennyi volt az egész életem,
és megismerhetetlen,
tehát nincs miről beszélni, ugyanúgy,
ahogy nekem a másikról, kit ugyanígy nem ismerek.
Intézzük hát gyakorlati teendőinket a rokonszenv,
az igazságosság, a tárgy vonzása és még sok szép s nemes
hatásalapján, felfüggesztésén ama Semminek,
melynek híja: az üres, kétszeresen üres teret betöltő”

(A szöveg forrása:
Semmi 4,
A komplett tandori — komplett eZ?
[Palatinus, 2007];
a rajz első megjelenése:
Műút, 2008010.)

2 komment

Címkék: semmi műút kkl tandori dezső a komplett tandori komplett ez?

Tandori fore√er (1)

2008.12.17. 11:29 :: k.kabai l.

„Felderítené? Belerokkan.
Elhárítaná? Részre rész.
Csak az
elder-felháré
(szar, ahogy van)
az Egész”

„Elégikus...”
(T. F.)

„Elég IQ-s...”
(Dömi)

„Csal a vágy-emlék, íme.”

„Egy közepes, egy rossz, egy áljó, egy majd-elromló találkozás, kapcsolat helyett, eleve szavak helyett: jobb leszedni fregoliról a kismosást.”

„Szép Ernő objektív abszolútum [...] Itt van például ez: »Ha én azt tudnám ki a legszebb, / Ha én azt tudnám mi a legjobb, / ha én azt tudnám merre tartsak, / ha én azt tudnám mitévő legyek.« S végül, ha ő azt tudná, hogy mi lesz vele.”

„Ez egy jellegzetesen »nagy«, igazi elder-felhár kérdés, az álmok kérdése. Se megtudás nincs, se biztos kivédés. Keverék, nagyon határozottan tagadó jegyben, reményt be nem vonva. Akkor mégis inkább félve. (Az álmon okvetlenül.) Rossz üzlet.”

„»Van, ahogy már lemennem se kell, és / akkor már, úgy meg sem vagyok.« Kérem, én már így, ahogy önök akarják tőlem, meg sem vagyok.”

„Mások — az a pokol? Jó, de mi se vagyunk mindig ugyanazok.”

„Szeretnem kell itthon mindent, ez nem nehéz, de személyesen már nem könnyű.”

„Nem az van, hogy miről nem kell beszélni, hanem miről nem lehet egyáltalán létezni se!

„Boldog, aki nincs.”

„Az emberiség az a seggfej. A háborúban a maga természetes rosszindulatát éli ki (ld. vágóhidak, felebarátgyűlölet, irigység etc.). Fuj.”

„Csak elfogadom komplett áramlását, mit teszek, mit nem; és mikor; de egy szót sem értek.”

„Kell venni egy dugóhúzót. Mégse most hagyom abba a bort, mit ne kortyolgatnék, volt már elégszer, hogy évekre felhagytam vele.”

„Ezt is elismétli — máshonnan nézi; bosszankodik, mit vannak úgy oda, ha írásban, szóban valami ismétlődik? A zene folyton ismétel, Mozart is, nemcsak a slágerek, népi dalocskák, ezerszer (hétszer) elmondják, mondja bosszúsan, hogy hű-ttyi pityi-pityi dűttyi, hű-ttyi pityi-pityi dűttyi, vagy hogy őrizz, jó, őrizz jól, őrizz jól, őrizz, jó! Az értelmes közlést (szavak, gondolatok, mondatok, tételek) az emberek azért bírják olyan kevéssé, mert beszélni mindenki tud, gondolkodni is...”

„Nem kapott bornyitót, épp leltároz a vasárnapos áruház.”

„Túlestünk a rémes-forma részen. S ettől merőben független, hogy [...] nem vágyom beszélgetni. Csak azokkal a kevesekkel, akikkel legalább egy az én iksz-méret-nyomorult-annyi-amennyiségem alakulhat, vackolódhat.”

Tandori Dezső rajza

 
„Magányát tökéletes kapcsolatokkal szerette volna kiegészíteni, kettesben fokozni.”

„Az erőszakosság nem a jóság hiánya, hanem a hité.”

„Mi az, hogy »nem szeretni, nem érezni«? Itt elder-felhárul ez a »biztos érzek, csak nem érzem«?”

„A kör négyszögesítésénél meg az is, hogy ő a körön kívül van, s ebbe inkább belenégyszögesedik!”

„Mindig csak azt akartam csinálni, ami az én dolgom, a többi: »uruguayi bélyeget nem gyűjtök«.”

„Gazdám lábára hajtom a fejem, / kínját nem érzem, nem emlékezem.”

„»Elmúlt-e az élet? / S végre kezdődik-e?«”

„Lelkem rajta — no, rajta, lelkem!”

„Ha valaki nősül [...], barátai megkérdik, és boldogtalan, a partner?”

„Ember-és-ember-áthidalhatatlan-távolsága, mely néha, a még mohóskodó szeretések éveiben, esetleg másfélévtizedeiben hátrább szorul, de aztán [...] napi unásokig előjön.”

„Az élet tükre: el vagyok foncsorodva.”

„...és hadd teregethessek a konyhában kora délután megbékélten mindig [...] De főleg szedhesse le, mondja, teljes magányban, a fregoliról a kismosást.”

(Az idézetek
A komplett tandori — komplett eZ?
című könyvből [Palatinus, 2007] származnak;
a rajz először
a Műút folyóirat 2008010-es lapszámának
99. oldalán jelent meg.)

1 komment

Címkék: műút kkl tandori dezső szép ernő a komplett tandori komplett ez?

Halál Budán, bemutató Miskolcon

2008.12.15. 15:19 :: k.kabai l.

2008. december 16-án (kedden) 17 órától a miskolci Sarokház Kávézóban (Erzsébet tér) mutatjuk be legújabb, 2008010-es számunkat.

Ennek apropóján kerül bemutatásra Péterfy Gergely új, történelmi regénye, a Halál Budán (Kalligram, 2008) is, melyből augusztusi számunkban már közöltünk részletet. A regényt a jelenlévők figyelmébe ajánlja dr. Kabdebó Lóránt irodalomtörténész; házigazda és vendéglátó: Veláczki László.


Mindenkit szeretettel várunk!

Szólj hozzá!

Címkék: péterfy gergely műút halál budán kabdebó lóránt lapszámbemutató veláczki lászló

„Magunknak több Tandorit!” (vtbb)

2008.12.09. 08:00 :: k.kabai l.

műút 2008010A Műút decemberi számának élén Szántó T. Gábor versei állnak, melyet Szilágyi-Nagy Ildikó rövidprózái és Turányi Tamás versei követnek. Egressy Zoltán novellája mellett részletet olvashatunk az Oresztész új, Karsai György és Térey János által készített fordításból; illetve verseket közöl még Erdős Attila és Fecske Csaba.

A lapszám jó részét a szerkesztők a most 70 éves Tandori Dezső köszöntésének szentelték: k.kabai lóránt „tósztja” után az ünnepelt rajzokkal kísért verse, Papp Tibor kettős logomandalája, Csobánka Zsuzsa, Nyilas Atilla, Györe Balázs versei és Várnagy Tibor köszöntőszövege áll, a kritika-esszé rovatban Marno János esszéje szól TD-ről, Bedecs László kritikája Tandori Szép Ernő-kötetéről; a szokásos képregény helyén 8 színes TD-rajzot találunk.

A művészeti rovatban Libor Anita számol be az 5. Cinefest filmfesztiválról, Dunajcsik Mátyás „széljegyzetelte” a Hodler-kiállítást, illetve Ficsku Pál Urbán Tibor, Szombathy Bálint pedig Pálfalusi Attila kiállítása kapcsán írt.

Öt kritika boncolgatja Térey János Asztalizenéjét: Bazsányi Sándor, Lapis József, Sántha József és Bodor Béla olvasatait Kálmán C. György foglalja össze és véleményezi. Darvasi Ferenc Bodor Béla Az eszmélet munkái című kötetéről és Szép Ernő Natáliájáról írt recenziót; Bányai János Marno János legutóbbi verseskötetét elemzi. Györffy Miklós Ingo Schulze Új életek című regényét kritizálja, melynek szerzőjével Kornya István készített interjút. Schein Gábor esszéje W. G. Sebald Austerlitze kapcsán született meg; Gilbert Edit pedig Vass Tibor művészetét vette górcső alá.

A Kikötői hírek rovatában Biczó Gábor, Gilbert Edit, Klopfer Ágnes, Lukácsi Margit, Menczel Gabriella és Paksy Tünde számol be a hat világnyelv irodalmi és kulturális történéseiről.

A lapszámot Tandori Dezső rajzai mellett Baglyas Erika, Borsos-Lőrinc Lilla, Csabai Renátó, Faa Balázs, Lengyel András, Lénárd Anna, Mayer Hella, Mátrai Erik, Urbán Tibor és Verebics Ágnes munkái illusztrálják.

Tandori Dezső rajza

2 komment

Címkék: schein gábor nyilas atilla kkl turányi tamás dunajcsik mátyás csobánka zsuzsa tandori dezső egressy zoltán darvasi ferenc kálmán c györgy kikötői hírek szántó t gábor várnagy tibor

Tandori Dezső köszöntése

2008.12.08. 00:00 :: k.kabai l.

Tandori Dezső; fotó: Várnagy Tibor


Tandori Dezső Joseph Beuys: Hogyan magyarázzunk el verseket...[!] című versének elején a szerző egy képet „mutat”, Beuys akciójának fényképét, melyen ott látható maga Joseph Beuys egy halott nyúllal, „és ez így maga egy kép” — mondja Tandori; és ez így maga a „kép”, melyet a szerző mutat, s melyben, magától értetődően, benne áll maga Tandori Dezső is. Mit magyaráz ez a kép és kinek, a Joseph Beuysot és a nyulat ábrázoló képet felmutató Tandori jelenléte által? Maga a megjelenítő, Tandori Dezső soha nem jelenne meg előttünk Beuys halottas zsír-maszkjában, valószínűleg nem jelenne meg sehogy sem a maga fizikai mivoltában, de hol van ő maga, amikor felteszi a kérdést: „De hol vagyunk mi? Miféle semmibe néz el a nyúl gyengéden tartott teteme fölött Beuys? Mi az, amit igazából csak a halott nyúl — történetesen egy nyúl — ért meg... miből?” Ez a kérdés, a miből is! Nyilván az együttlét az, amit érteni kell ebből a jelenetből. Nemcsak Joseph Beuysét, a nyúlét, Tandoriét és a képek képzetét (materializálódjanak ezek akár versként), nemcsak a fizikai lehetetlent, és nem csak a szellemit. Hanem hogy a képek, éppúgy, mint a versek, megértésre vágynak. Hogy a halott nyúl oly közelségbe került hozzánk — történetesen egy nyúl, holtan —, hogy „mostmár ledőltek a korlátok.” Most már a „megmagyarázhatatlant elmondhatjuk”, el annak, aki azt se tudta volna különben, hogy „van” („»van«”) valami megmagyarázandó. De hogy azt a nyúl „tudta”, hogy van „valami” nyúlság fölötti, biztosra vehető, mondja Tandori, „biztosra vehető”, s folytatja, ahogyan mi is „tudjuk”, hogy van valami fölöttünk, a képeink fölött, a vers fölött, túl ezen (és ezen is), meg ami mondható róla. És még valamit: a halott nyúllal most már kapcsolatunk van, és csak mert képzőművészek, költők vagyunk (mármint Beuys és Tandori), ezért jön be a kép, a vers. Hogyan magyarázzunk el egy halott nyúlnak... — mit is? Ez az, nem volna mit mondani, nem lenne a neve, a végső kapcsolatnak persze, a kapcsolat túlján, ha nem neveznénk el képnek vagy versnek, vagy ha nem volna épp az vagy amaz — ez — végül „kép” vagy „vers”. Míg ezt írtam, macskáink, Wittgenstein és Kosztolányi, a Büdös és a Radírpók egymást kergették körbe-körbe a lakásban. Egyszer jó lenne elmagyarázni nekik, miről is volt (van) itt szó ezzel. Egyszer el fogom magyarázni nekik, biztosan, ezt az egészet. Addig meg — például most — megyek és megetetem őket, hogy ezzel is tovább tolódjon mindenféle magyarázat. Az etetéssel azt próbálom elmagyarázni magamnak — és persze nekik, illetve mindazoknak, akik ezt olvassák —, hogy erre az írásra itt most igazából nincs is szükség. És Tandorira gondolok, a Beuysra gondoló Tandorira (ahogy mintha Beuys „imádkozott” volna érte), hogy nem volt semmi szó, egy hang se azon a képen, „én is láthatatlan maradok” — gondolja, pedig mégiscsak látható, hiába nincs semmi szóban semmi kép ott (itt), mintha legalább a szóban nem forogna a világ.


Tandori Dezső rajza


(fotó: Várnagy Tibor;
rajz: Tandori Dezső)

1 komment · 2 trackback

Címkék: vers kép kkl tandori dezső joseph beuys halott nyúl hogyan magyarázzunk el képeket egy halott nyúlnak miből is

„s mint talált tárgyat visszaadja...”

2008.12.06. 21:14 :: k.kabai l.

„Fülelt a csend — egyet ütött. / Fölkereshetnéd ifjúságod; / nyirkos cementfalak között / képzelhetsz egy kis szabadságot — gondoltam.”



„S hát amint fölállok, / a csillagok, a Göncölök / úgy fénylenek fönt, mint a rácsok / a hallgatag cella fölött.”

(József Attila: Eszmélet;
Сергей Шнуров и Ленинград: Кто-кого)

1 komment

Címkék: ... józsef attila leningrad kkl tandori dezső eszmélet szergej snurov kto kogo? сергей шнуров кто кого ленинград

Кот и пес...

2008.12.05. 09:10 :: k.kabai l.


Солнечный луч полз по голому плечу мальчика.
Пластмассовые часы со смеющимся волком громко тикали на тумбочке. Поток воздуха из полуоткрытой форточки колебал полупрозрачную занавеску. Во дворе нехотя лаяла собака.
Мальчик спал, открыв рот. Из-под края одеяла торчала зеленая голова плюшевого динозавра.
Луч скользнул на пухлую щеку мальчика. Высветил краешек носа.
Губы дрогнули, переносица сморщилась. Он чихнул и открыл глаза. Снова закрыл их. Зевнул, потянулся, сдвигая ногами одеяло. Динозавр упал на ковер. Мальчик сел. Почесал вихрастую голову. Позвал:
— Мам!
Никто не отозвался.
Он посмотрел вниз. Динозавр лежал кверху брюхом между тапочкой и водяным ружьем. Мальчик свесил ноги с кровати. Снова зевнул. Встал и зашлепал на кухню.
Там никого не было. На столе лежал апельсин, под ним записка. Приподнявшись на цыпочках, мальчик вытянул записку из-под апельсина. Апельсин покатился по столу. Упал на пол. Покатился по полу.
Шевеля губами и большими пальцами ног, мальчик прочел по слогам:
— Ско-ро бу-ду.
Положил записку на стол. Сел на корточки, огляделся. Апельсин лежал под буфетом.
Мальчик пукнул. Встал. Прошлепал в ванную. Спустил трусы. Долго писал, шевеля губами. Подтянул трусы, подошел к раковине. Подвинул деревянный ящик. Встал на ящик. Взял зубную щетку, выдавил пасты. Пустил воду. Набрал воды в рот, прополоскал. Посмотрел на щетку. Подставил ее под струю воды. Вода стала смывать пасту со щетки.
— Кот и пес... — пробормотал мальчик и потряс щеткой.
Паста упала в раковину. Мальчик плескал на нее водой:
— Котыпес, котыпес, котыпес! Уплыли, и все!
Промыл щетку, поставил в стакан. Спрыгнул с ящика. Побежал на кухню. Заглянул под шкаф. Показал апельсину кулак:
— Котыпес!
Открыл холодильник. Взял творожный сырок в шоколаде. Развернул обертку. Откусил. Жуя, прошел в мамину комнату. Взял пульт от телевизора. Сел на пол, включил телевизор. Поедая сырок, прошелся по программам. Облизал пальцы, вытер о майку.
— Вот, — мальчик подполз к стеллажу с видеокассетами, вытянул одну. — Динозаврики. Стойте.
Стал вставлять кассету в видеомагнитофон, но вдруг заметил новый предмет. В углу стояла синяя картонная коробка с большой белой надписью «LЁD». Коробка была распакована. Мальчик подошел. В ней лежали синие предметы. Мальчик взял верхний. Это был шлем. Он повертел его, потом надел себе на голову. В шлеме было темно.
— Уду-ду-ду-ду! — мальчик дал пулеметную очередь двумя пальцами.
Потом снял шлем, положил на стул. Достал из коробки нагрудник. Повертел, бросил на пол:
— Не-а...
Вынул из коробки синий кейс. Шнур от кейса тянулся к розетке. На торце кейса горел голубоватый огонек. Мальчик положил кейс на пол. Потрогал защелку. Пукнул.
Нажал на защелку замка.
Кейс раскрылся. Внутри в нежно-голубых пластиковых ячейках лежал единственный сегмент льда. Двадцать две ячейки были пусты.
— Холодильник...
Мальчик взял сегмент:
— Холодная.
Лед был упакован в заиндевелый целлофан. Мальчик поковырял голубоватую полоску. Потянул. Полоска разорвала целлофановую упаковку. Он выдавил лед из целлофана себе в руку. Рассмотрел. Лизнул раз, другой:
— Не мороженое.
Зазвонил телефон. Мальчик подошел, снял трубку:
— Але. А ее нет дома. Я не знаю.
Положил трубку. Постучал по ней льдом:
— Лед замерз. И пришел погреться.
Стукнул льдом по стеклу серванта:
— Это я, лед!
Посасывая лед, пошел к себе в комнату. Там в углу на деревянной стойке для компакт-дисков стояли маленькие пластмассовые Супермен, X-мен и Трансформер. Мальчик поставил лед между ними:
— Эй, крутые, к вам пришел я, лед!
Взял Трансформера, сжимающего в руке лазерное копье. Тюкнул лед кончиком копья:
— Лед, а лед, ты кто?
Ответил голосом льда:
— Я холодный!
Спросил голосом X-мена:
— Что тебе надо, холодный лед?
Ответил голосом льда:
— Погрейте меня!
За окном залаяли собаки.
Мальчик посмотрел на окно. Угрожающе насупился:
— Так! Опять!
Выбежал на балкон. Там было тепло и солнечно. Внизу три бездомные собаки облаивали добермана, гуляющего с очкастым хозяином. Доберман не обращал на них внимания.
— Котыпес! — мальчик погрозил собакам кулаком.
Вернулся к себе в комнату. Лед лежал под копьем Трансформера.
— Уходи отсюда, толстый лед! — прорычал мальчик и ударил в лед копьем.
Лед скатился на ковер. Мальчик сел рядом. Запищал тоненьким голоском:
— Пожалейте меня, мне холодно!
Взял лед двумя пальцами и пополз вместе с ним по ковру, пища и хныкая. Наткнулся на плюшевого динозавра:
— Мне холодно!
— Пойдем, лед, я тебя погрею.
Помог льду забраться на спину динозавра. Дополз вместе с динозавром до кровати. Помог динозавру вскарабкаться на кровать. Уложил динозавра на свою подушку. Рядом положил лед. Прикрыл их одеялом. Прорычал:
— Тут, лед, тебе будет тепло.
Вспомнил про апельсин. Убежал на кухню.
Лед лежал рядом с динозавром, высовываясь из-под одеяла. Солнечный свет блестел на его мокрой поверхности.



(Владимир Сорокин: Лёд, Часть четвертая;
Trabant: Harang; Ragaszthatatlan szív)

2 komment

Címkék: trabant ... harang kkl szorokin владимир сорокин лёд a jég ragaszthatatlan szív kandúr és eb кот и пес

süti beállítások módosítása