Swift elárulta, mit ért ezalatt, méghozzá egy, a Gulliverre vonatkozó magánlevélben: „Világ életemben gyűlöltem — írja — minden nemzetet, szakmát és közösséget; szeretetet csakis személyek iránt érzek. […] Azt az állatot pedig, amelyet embernek neveznek, mindennél inkább gyűlölöm, még ha Johnt, Petert, Thomast és a többit szívből szeretem is.”

(Bővebben lásd: KH 2011023)
 

A Magyar Képregény Szövetség közzétette a 2010-es év legjobb képregényeit jutalmazó Alfabéta-díjak jelöltjeinek névsorát.

Elfogultságunkat nem is tagadva jelezzük örömünket, hogy kedvenc képregényrajzolónk, Lakatos István Lencsilány című kötetével versenyben van a Kép-regény kategóriában, valamint a Kép-sor kategóriában jelölték Oravecz Gergely Blossza című sorozatát is, melyből a Műút 2010020-as számában közöltünk válogatást.

A jelölésekhez gratulálunk, és mindkettőjüknek drukkolunk a végszavazáson!
 

„Míg egy darab megszületik, az idő kilencvenöt százaléka azzal telik el, hogy töprengek. Töprengek a világról, mindenféle nagy általánosságokról, és közben folyamatosan témákat, motívumokat keresek, valamit, amivel elindulhatnék, ami az írásnak anyagot szolgáltat, és ami keretbe rendezi a töprengést. Az szinte mellékes, hogy születik-e ebből írás, persze jobb, ha születik, mert ha nem, akkor nehéz továbblépni.” — Kárpáti Péter mondta ezt az alkotásról.

Kárpáti Péter drámaíróról azt tartják: nem érdekli a színpadból, ami lefojtja a képzeletet. Drámaírói munkásságával részben kivonja magát a hagyományos színházi leosztásból, ahol a drámaíró elképzel valamit, amit aztán a rendező megvalósít (ha megvalósít — Kárpáti Péter ebben szerencsésebbnek mondhatja magát sok kartársánál). Kárpáti Péternél az van, hogy „én megcsinálom, te képzeld el” — hívja fel a figyelmet A kivándorló zsebkönyve című kötetébe rendezett színpadi művei kapcsán a kritikus, Tompa Andrea.

Kárpáti Péter színpadi művei egy részében (például az Országalma, a Pájinkás János, a Tótferi, a Világvevő, a Nick Carter, A negyedik kapu) a mesék világából meríti a témáit, és a mesélés elválaszthatatlan a mesétől, része annak. A mesélés nem visszarévedés a valóságba és nem is menekülés tőle — a mesélés a valóságos továbbgondolása. A lehet és a lehetne egyidejű megmutatásának esélye és képessége.

Kárpáti Péter lesz a következő vendége Az író színháza című beszélgetéssorozatnak, április 21-én, csütörtökön este 7 órától, a Miskolci Nemzeti Színház Csarnok Műhelyházában. Az írót Bujdos Attila újságíró kérdezi.

Az író színháza a Miskolci Nemzeti Színház kezdeményezésére, az Észak-Magyarország napilap és a Műút folyóirat közreműködésével teremt találkozási lehetőséget a kortárs magyar színház fontos alkotóival. A sorozat vendége volt ebben az évadban Tasnádi István, Vinnai András, Németh Ákos, Egressy Zoltán, Háy János.
 

Szeretettel meghívjuk
2011. május 3-án (kedden) 19 órára
a szegedi Grand Caféba
a Műút-könyvek bemutatójára.
 
Bazsányi Sándor és Dérczy Péter szerzőkkel,
valamint Jenei László szerkesztővel
Milián Orsolya beszélget.
 

A rendezvény a Szépírók Társasága A könyv utóélete című programsorozatának része.
 

Bizonyos értelemben Csontó Lajos vagyok. Egy mondatnyi értelemben. Mindenkinek adta, és én magamra vettem ezt a mondatot: ha van értelme a művészetnek, szerintem ez az. Ha van hatása, szintén.

Ne félj

Nem használok írásjelet, ahogyan Csontó Lajos sem használ. Önkényeskedem abban is, hogy kiragadom az összes eredeti összefüggéséből ezt a mondatot. Innentől ez a mondat nem egy műtárgy része. Nem úgy hallom, ahogy Áts Feri hallja a farakás tetejére mászó Nemecsek Ernő magabíztatását, „Ne félj, Nemecsek”, és nem úgy, ahogy Nemecsek hallja a Pál utcai fiúkat megrabló Áts Feri gúnyos hangján: „Ne félj, Nemecsek”. Nem úgy, ahogyan Pilinszky János versében az átkozódás indulata végén a nyugalmat árasztja, hogy nem kell tudni, nincsen is baj. Ne félj — nincs túlbonyolítva: időtlen a nyugalom, ez túl van bármiféle téten.

Egyszerű. Tiszta.

Mi számít igazán? Számít a mondat, még ha ösztönösen félek is, de tudom, hogy már nem akarok félni, beláttam ennek oktalanságát, és számít az ember, aki tudta, mit kell mondania.

Kiválogattam magamból ezt a Csontó Lajos-mondatot, ami párba állított vele, engedtem egy pillanatra a leltárkészítés kényszerének. Ha nem teszem, az is csak egy sors, nem válogatni, nem előásni valakit a körénk gyűjtött régi dolgok, a készen kapott eszmék és igazságok halmai alól. Nem kiásni, magunkat. Ez itt mind mi vagyunk, összenőve. Ez itt mind mi lehetünk, ameddig a szem ellát. Mindenhol mi kezdődünk és mindenhol mi végződünk.

Csontó Lajos más. Rendszerez: képhez szöveget, képhez képet. Amit most mutat, abban a szavaknak úgyszólván elhanyagolható szerepet szán, az sem az ő szava, csak észrevette: „true love”, és látjuk, hogy a rabul ejteni vágyott szív ősi ábrájának továbbgondolása a testi ösztönt keveri a szívbéli érzéshez, az igaz szerelem mibenlétének nem köntörfalazó leírását adva.

Egymást értelmező képpárokat mutat, véletlen vagy szándékos ismétlődéseket, hasonlóságokat, kiegészítéseket. Összetartozásokat. Képet és képzetet társít, felmutat. Minden ugyanaz, másként: nem egynemű érzést kínálva — hol megnyugtatóan intim, hol ijesztő a kép tárgya, a belegondolás a lehetőségbe, hogy a formák ismétlődése akár végtelen is lehet, minden csak nézőpont kérdése. Részletek nőnek lényegessé, miközben nem látszik a mögöttes, bár nincs kétségünk a mögöttes létezéséről: a képek a való világban keletkeztek. Amikor nem emberábrázolások, akkor is az élet lenyomatai. Elkészültek, és bár a teremtésben az egymásnak rendelés nem hordja magában az egymásra találás bizonyosságát, itt mégis megtalálták a párjukat. Csontó Lajos az egész benyomását kínálja. A teremtése: a látás, a meglátás és a megmutatás természetessége.
 

Bujdos Attila megnyitószövege elhangzott Csontó Lajos Válogatás című kiállításának vernisszázsán, 2011. április 15-én a miskolci Művészetek Házában.
 

Megjelent a Műút áprilisi, 2011024-es száma.
 

 
E számunkban Csontó Lajos művei vagy azok részletei láthatók. A lap megjelenésével egy időben nyílik Csontó Lajos kiállítása Miskolcon a Művészetek Házában, a Műút-tárlatok sorában (sorozat és koncepció: Kishonthy Zsolt). A kiállítás 2011. május 15-ig látható.
 

A Műút folyóirat és
a miskolci Művészetek Háza
(Miskolc, Rákóczi u. 5.)
tisztelettel meghívja Önt és barátait

2011. április 15-én (pénteken) 18 órára

Csontó Lajos
Válogatás
című kiállításának megnyitójára

Megnyitja:
Bujdos Attila
újságíró, a Műút szerkesztője

A megnyitó után bemutatjuk
a Műút áprilisi, Csontó Lajos műveivel illusztrált számát

A kiállítás megtekinthető 2011. május 16-ig.
 

A kiállítás szervezője a Szépmesterségek Alapítvány
támogatója a Nemzeti Kulturális Alap és a Szépmesterségek Alapítvány